Megdöbbenve olvasom az utóbbi napok legfőbb hírét, melyet még a BBC is közölt, hogy egy McDonald’s étteremben a biztonsági őr távozásra, illetve a számára elfogadhatatlan tevékenység befejezésére szólította fel a csecsemőjét szoptató édesanyát.
Elolvasom újra és újra, de nem értem! Közben eszembe jut, hogy egyre kevesebb gyermek születik, fogy a magyar, a társadalom elöregszik, a fiatalok házasodási és gyermekvállalási kedve meredeken zuhan, egyre több fiatal hagyja el az országot, mert kilátástalannak látja itthon a helyzetét. Ezen szomorú tényekből kiindulva a társadalom minden tagjának a tenyerén kellene hordania az egyre kevesebb számú olyan hölgyet, aki vállalja, hogy szül, ráadásul itthon és magyarként magyarnak neveli fel gyermekét, és a baba számára legegészségesebb táplálást, a szoptatást választja.
A két esemény, mármint a szülés és a felnevelkedés között pedig a gyermeket táplálni kell, kezdetben akármilyen elfogadhatatlan is egyesek számára, az anya melléből. Nem megvetésnek, hanem tiszteletnek kellene övezni azokat az anyukákat, akik vállalják a szoptatást, a tápszerezés helyett. Teszik ezt egy olyan világban, amikor elsődleges szempont a megjelenés, a külső. Amikor súlyos százezreket, milliókat költenek egyesek arra, hogy feszesebbnek, ránctalanabbnak, fiatalabbnak látszanak annál, mint amilyenek valójában. A szoptatás pedig, legyünk őszinték, nem a feszes mellek titka! Ha pedig a baba megéhezik, szoptatni kell, amiben a környezetnek támogatást nem pedig megvetést és elutasítást kellene tanúsítania.
Gondolom azóta a biztonsági őr már megbánta tettét, lehet anyukájától is kapott útmutatót, talán elmesélte, annak idején Ő hogyan, milyen körülmények között volt kénytelen megszoptatni éhes gyermekét, ha a szükség úgy hozta – az akkor még csecsszopó korú biztonsági őrt.
Nem tudom, a biztonsági őr, és más nyilvános szoptatást elítélők tisztában vannak-e azzal, hogy ez a gyermek is hozzá fog majd járulni a biztonsági őr és más nyilvános szoptatást megvetők nyugdíjához egyszer.
Vizualizálom, hogy az anyuka coca-colát és hamburgert vásárol a bébijének – vajon hány emberből váltott volna ki felháborodást? És ugyanez a biztonsági őr, ha belép az étterembe egy „dögös szőke”, akiből a ruha sokkal kevesebbet takar, mint amennyi a szoptató kismama melléből kilátszott, akkor Őt is távozásra, esetleg szolidabb ruha viselésére szólítja fel, vagy éppen kuncsorgó pillantásokkal követi, amerre jár? A választ a kedves olvasóra bízom.
Ebben az esetben a kismamák szövetkeztek, és kiálltak a nyilvános szoptatáshoz való jogaikért. Történt ez Budapesten. De kérdem én, minden kismama ki tud állni jogaiért? És itt nem csak a szoptatáshoz való jogot, hanem nagyon sok minden mást is értek.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a biztonsági őri munkának mára minden presztízse elveszett. A biztonsági őrök talán a legrosszabbul fizetettek a munkavállalók között. Általában valamilyen külső cégtől kölcsönzik őket. Ritkaság, ha ki vannak képezve az adott intézmény speciális igényeihez, és talán ebben a szakmában a legnagyobb a fluktuáció. Ez is hozzá tartozik a tényekhez – bár nem lehet mentség.
Nem tudom melyik korosztályt képviseli a szóban forgó biztonsági őr, de ha még nincs gyermeke, akkor érdemes lenne utána olvasnia, hogy a kisbabáknak mennyire fontos a rendszeres időközönkénti (3-4 óra) táplálás. Ráadásul az anyatej nem csak az ételt, de az italt is jelenti a baba számára.
Lehet, hogy az ominózus eset után a jövőben nagyon sok kismama csak azért fog betérni egy McDonald’s-ba, hogy megszoptassa gyermekét, az éppen szolgálatban lévő biztonsági őr örömére vagy bánatára. Ha közben az anyukák fogyasztanak is, akkor ebből a (világraszóló) szenzációból még profit is származik.
Igen, ez az! Megvan a probléma gyökere: nem egyeztethető össze egy vendéglátó egység üzletpolitikájával, hogy a vendég máshonnan hozott ételt fogyasszon! A baba pedig ezt tette. Most már értem végre. A biztonsági őr nem a fedetlen mell látványán háborodott fel, hanem azon, hogy a hozott tej kieső profitot eredményez, vagyis szem előtt tartotta a cég érdekeit.
Ugye most már Önök is értik?
Tóthné Hunyadi Anna
