Öngyilkosságot általában akkor követ el valaki, ha már „elfáradt” és nem lát más kiutat, valamint szerinte végleg kicsúszott a kezei közül az irányítás. Ez a környezet szemében pálfordulásnak tűnik, pedig inkább egy csendben zajló, lassú folyamat. Gayle Forman Itt voltam című regénye pontosan ezt mutatja be, a főszereplő oknyomozásán keresztül. A mű egyben figyelemfelkeltés is a probléma iránt: járjunk nyitott szemmel, legyünk éberek, mert akkor még idejekorán megelőzhető a tragédia.
A történet középpontjában Cody áll, aki élete talán legnehezebb időszakát éli: legjobb barátja meghalt – önszántából. A veszteség rendkívül fájdalmas számára, hiszen együtt nőttek fel, gyakorlatilag olyan, mintha testvérek lettek volna, és sosem voltak előtte titkai. Éppen ezért is felfoghatatlan és érthetetlen számára, ami oly’ hirtelen történt. Egy nap azonban váratlan felfedezést tesz, mikor egykori barátnője cuccait pakolja össze a lakásán: kitörölt e-maileket és jelszóval védett fájlokat talál Meg számítógépén. Egy számítógépzseni barát segítségével megpróbálja kideríteni az igazságot. A bájtnyomok online fórumokhoz egy csoporthoz vezetnek, akiknek közrejátszhattak Meg döntésében. Akire Cody a napvilágot látó információk fényében pedig egyre kevésbé ismer rá.
Két kiemelendő pontja van a regények. Az egyik a Cody és édesanyja kapcsolatának fejlődési pályája: ugyanis az tele van a kommunikáció- és megértéshiány által előidézett bonyodalmakkal. Mégis a kapcsolatuk dinamikája sok változáson megy át a történet végéig, ami sokszor szíven üti az olvasót. A másik ilyen pont pedig az, hogy a szerző a fókuszt az öngyilkosság tettlegessége és elképzelése közti finom határmezsgyére helyezi. Az embert természetes módon foglalkoztatja a halál, hiszen az az élet velejárója, s bizonyára sokunkban felmerült, például egy-egy nehezebb időben, még ha egy kósza pillanat erejéig is, hogy saját kezűleg vessünk véget neki. Forman viszont tovább megy ennél, s végigkövethetjük, miként válik szépen, lassan és csendben realitássá a fantázia. Ez az, ami igazán ijesztő.
Meg karakterábrázolásának érdekessége, hogy őt közvetetten ismerhetjük meg Cody szemüvegén, valamint a számítógépen talált leveleken, anyagokon keresztül. Mindeközben pedig a gyász fájdalmas útján lépkedhetünk a főszereplővel. Nem egy könnyed olvasmány tehát az Itt voltam, azonban az írónő romantika belecsempészésével próbálta némiképp oldani. Ezt lehet díjazni is, meg nem is: tény, hogy a szomorúságba valami örömteli is vegyül, ugyanakkor valamilyen szinten pont a lényegét veszti el a sztori, és kliséssé teszi azt.
Mindettől függetlenül az Itt voltam témájából kifolyólag társadalmilag fontos és aktuális mű, és Gayle Forman ízlésesen és bizonyos szempontból még izgalmasan is nyúlt hozzá. Olvasmányos stílusa még egy érv amellett, hogy ne menjünk el csukott szemmel könyve mellett.
