Ritkábbak, ám annál értékesebbek az olyan regények, amelyek mélyek, a lét több szintjét érintik, problémákkal és bonyodalmakkal telik, miközben életszerűek és hétköznapiak tudnak maradni. Leif Enger könyve pontosan ilyen; s első regényével igen erősen sikerült debütálnia (azóta már több műve is megjelent). A szerző a hatvanas évek Amerikájának kisvárosi miliőjét hozza el számunkra, egy egyszerű, ugyanakkor nehézségekkel szembesülő család főszereplésével A folyó dalában.
A Land család Minnesota vidékén él: az apa, Jeremiah, aki egyedül neveli három gyermekét, Davyt, Reubent (a 11 éves asztmás fiú egyben narrátor is) és Swede-t. Nem veti fel őket a pénz, de mégis boldognak, kiegyensúlyozottnak mondható életet élnek; a gyerekek számára édesapjuk erős, szilárd hite példaértékű, valamint a vallás kiemelt szerepet játszik életükben – mit sem sejtenek azonban arról, hogy ennek jelentősége hamarosan előtérbe kerül.
A cselekmény maga egyszerű, ám a történet morális súlya már annál kevésbé: a legidősebb testvér, Davy két fiatal férfit öl meg önvédelemből, mikor azok otthonukba betörnek, s a család élete veszélybe kerül. Természetesen az igazságszolgáltatás keze lecsap: bíróság elé állítják, de mikor egyértelművé és elkerülhetetlenné válik, hogy elítélik, elmenekül. Az események értelemszerűen fenekestül felforgatják a Land-család életét. A sztori innentől Davy keresése köré összpontosul, miközben új életet próbálnak kezdeni. Útjuk során Jeremiah erősen támaszkodik hitére, s kitartóan kutatja fiát a természeti és időjárási viszontagságok ellenére is, a nyomukban járó FBI-ról pedig már nem is beszélve. A sors pedig még ennél is „érdekesebb” fordulatokat tartogat számukra a továbbiakban.
A látszat ellenére A folyó dala nem kifejezetten vallásos regény, illetve nem a szó szoros és szokványos értelmében véve. Tény, hogy a regény erre épül, s az egész cselekményt áthatja, valamint a csodatétel is megjelenik (a regény kezdetén Reuben halva születik, aki az apa „parancsára” jut élete legelső lélegzetéhez), azonban szerepe, funkciója sokkal inkább a család fontossága, a támasz, a kitartás, az összetartás, a megbocsátás, a szeretet vonatkozásában mutatkozik meg. Ezek pedig mint univerzális és örökérvényű értékek, amelyek gyakorlásának nehézségét szituációtól függően mindannyian megtapasztalhattuk már. További érdekesség, hogy a szokványostól eltérően a szerző nem a túlvilágot helyezi középpontba, hanem az itt-és-mostra is koncentrál.
Érdekessége a regénynek még, hogy karakterek és történelmi személyiségek kavalkádját vonultatja fel: Roosevelt, Isten, Jézus, Stevenson, Moby Dick csak néhány azok közül, akik felbukkannak a történet során. Enger ezt nem tudásának, tájékozottságának öncélú és felesleges fitogtatásából teszi, hanem felruházza mindezen valós és fiktív emberek tulajdonságaival hőseit. A folyó dala egy műfajilag különleges, valamint energikus, mágikus atmoszférájú és gyönyörű stílusban megírt mű – garantáltan a hatásába kerít. Emberi történet valódi, hús-vér, ugyanakkor bizonyos szempontból furcsa (vagy annak tűnő) emberekről, akik élete nem könnyű, de a mindent átható spiritualitás azt magasabb szintre emeli.
