Mind, átjavított, újabb, régiek című költői életművét összegyűjtő kötetéért Kukorelly Endre kapja az Artisjus Irodalmi Nagydíjat 2015-ben. Rajta kívül Szijj Ferenc, Háy János, Károlyi Csaba és Szilágyi Márton részesül a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elismerésében. 2006 óta összesen 48 kiemelkedő költőt és írót ismert el ezzel a díjjal a szerzői egyesület. Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek további alkotómunkájához. Éveken át a díjakkal járó pénzjutalom jelentette Magyarországon a legnagyobb összegű civil irodalmi elismerést, ám a szerzői jogi törvény 2012-es módosítása miatt az alkotóknak már nincs lehetőségük arra, hogy saját egyesületük útján kulturális célra fordítsák a jogdíjukból származó összeget. Ezért 2013-tól ezt a pénzt az egyesület a Nemzeti Kulturális Alapnak utalja át.
Az immár eszmei szakmai elismerések díjátadó ünnepségét 2015. április 21-én 18 órakor tartják a Budapest Music Centerben.
2015 irodalmi díjazottjai:
Artisjus Irodalmi Nagydíj – Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek líra
Artisjus Irodalmi Díj – Szijj Ferenc: Agyag és kátrány líra
Artisjus Irodalmi Díj – Háy János: Napra jutni próza
Artisjus Irodalmi Díj – Károlyi Csaba: Nincs harmadik híd kritikák
Artisjus Irodalmi Díj – Szilágyi Márton: A költő, mint társadalmi jelenség irodalomtörténet
Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Kukorelly Endre kapja. Az 1951-ben Budapesten született költő, író, újságíró, kritikus irodalmi közéleti tevékenysége az 1980-as években kezdődött. Számos fontos irodalmi folyóirat munkatársaként tevékenykedett, részt vett több irodalmi társaság alapításában, jelentős szakmai díjak és állami elismerések kitüntetettje. A Libri Kiadónál megjelent Mind, átjavított, újabb, régiek című munkájában harminc év lírai terméséből – tucatnyi kötetből – válogatta ki, írta át, rendezte új szerkezetbe verseit az első kötettől (A valóság édessége, 1984) a legutóbbiig (Mennyit hibázok, te úristen, 2010). „…Kukorellynél a versek mindig élő szövegek, el kell viselniük, hogy a szerzőjük sosem hagyja őket békén, más lesz a címük, új szomszédaik lesznek, máshogy tagolódnak, szavak cserélődnek ki bennük. Hiszen ezek a versek élnek. A versírás ugyanis ennél a szerzőnél élvezet, és Kukorelly azt szeretné, ha a verseinek olvasása is az lenne…” – fogalmazott méltatásában Szilágyi Zsófia.
Szijj Ferenc Agyag és kátrány című verseskötetéért kap elismerést. Az 1958-ban Szombathelyen született költő első verseskötete 1990-ben jelent meg. További versgyűjteményei mellett írt gyermekmeséket, és az elmúlt évtizedekben kiterjedt fordítói munkát is végzett. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent Agyag és kátrány című tizedik kötete öt ciklusra bontva 40 rövidebb-hosszabb szabadverset tartalmaz. A kötet különös szemszögből, a mulandó tárgyi világ részletező leírásával mutatja meg az emberi sorsot. Laudációjában Báthori Csaba azt állítja: „…költészete a magyar nyelvű gondolati szabadvers megújításának jegyében vált tökéletessé.”
Háy János író, költő, képzőművész, a Palatinus Könyvkiadó alapítója az Európa Kiadónál megjelent Napra jutni című kötetéért kap elismerést. Az 1960-ban Vámosmikolán született szerzőnek az 1980-as évek elején jelentek meg első írásai, végül 1989-ben végleg felhagyott a tanári pályával és szerkesztőként kezdett dolgozni. Ebben az évben jelent meg első verseskötete. A Napra jutni 2010 és 2012 között született novellái A gyerek című megrázó erejű nagyregény tematikáját világítják meg más perspektívából. Amíg a korábbi nagyepika a faluból induló gyermek városiasodásért vívott küzdelmét mutatja be, addig az utóbbi kötet novellái inkább a gyermekkorra, az elszakadásra fókuszálnak. „A novellákat szigorú fegyelemmel szerkeszti, úgy adagol, mintha mérgezne, gyilkolni akarna, és a széttartó motívumokból furfangosan összeálló szövegekben úgy rajzol meg egyedi sorsokat, tragédiákat, hogy egy egész generáció magára ismer” – mondja méltatásában Grecsó Krisztián.
Károlyi Csaba kritikus Nincs harmadik híd című kritikagyűjteményét díjazza az Artisjus. Az 1962-ben született kritikus, szerkesztő a magyar irodalmi élet egyik vezető személyisége. 1996 óta az Élet és Irodalom könyvkritika rovatának szerkesztője – ennek kapcsán 2009 óta szervezője és moderátora az ÉS-kvartett kritikai beszélgetéssorozatának –, 2009-től a lap főszerkesztő-helyettese. A Kalligram kiadónál megjelent legutóbbi kötete immár harmadik kritikagyűjteménye, amelynek darabjaiból összeáll az elmúlt évek magyar szépirodalmának képe. Méltatója, Reményi József Tamás így fogalmaz: „Jellemzően szereti az interjúköteteket, műhelynaplókat, memoárokat. […] Ilyenkor kedvére barangol az írók világában, akár egy régóta ismerős piacon, ahol mégis mindig új ínyencségekre lelhet, arról nem beszélve, hogy itt megismerhetők a kész remeklések hozzávalói.”
Szilágyi Márton irodalomtörténész Ráció Kiadó gondozásában megjelent A költő, mint társadalmi jelenség című kötetét díjazza az Artisjus. Az 1965-ben született egyetemi tanár az ELTE BTK XVIII–XIX. Századi Irodalomtörténeti Tanszék vezetője, az MTA doktora. A számos szakmai elismeréssel jutalmazott professzor kutatási területe a 18-19. századi magyar irodalom, de folyamatosan ír kritikákat a mai magyar irodalomról is. A Csokonai Vitéz Mihály pályafutását a korábbiaktól eltérő módon feldolgozó legutóbbi kötet a kutató ötödik könyve. Arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, melyek azok az események, történések, amelyek meghatározták Csokonai életét és pályafutását. Margócsy István a következő szavakkal méltatja őt: „Szilágyi Márton nem irodalmi elemzéseket nyújt, hanem az irodalom társadalomtörténeti megközelítését preferálja – s ezzel nagyon széles távlatokat nyit meg: könyvéből Csokonai példáján keresztül azt is szemlélhetjük, arra nézvést is tanulságokat meríthetünk, hogyan is működik általában, a társadalom keretei, kínálatai és szorításai között maga az irodalom.”
