Egy sztoriból ugyanazokkal a főbb karakterekkel eléldegélni sokáig kockázatosnak mondható vállalkozás íróként. hisz megvan az esélye a kifulladásnak, s csúnya bukás is lehet a vége.
Persze vannak ellenpéldák – J. K. Rowling rögtön eszünkbe is jut, viszont tudta ő is, hogy abba kell hagyni, ami a legjobb, ha a csúcson történik (még rajongói unszolására sem folytatta a hétrészes sorozatot, noha interneten megörvendezteti a jónépet egy-egy novellával), és más vizekre evezett. Lee Child nem ezt az utat követi: Jack Reacher-sorozata hazánkban már a tizenkilencedik, azaz a 19. részt tapossa, nem csökkenő népszerűségi indexszel. Valamit tudhat mindkét fickó: az író is és a főhős is.
A Bosszúvágy némiképp eltér eddigi testvéreitől. Először is a cselekmény az Egyesült Államokból Párizsba és Londonba „költözik”, ami már egy kis kizökkenést jelent az eddig megszokott mederből. A nyitása in medias res: három potenciális egyedül dolgozó vagy együttműködő személy készül merényletet elkövetni legalább egy prominens vezető ellen a világon az Egyesült Királyságban megrendezett konferencián. Ezt megelőzően a francia elnököt pécézik ki Párizsban, az akció azonban kudarcba fullad: az elnök nemhogy túléli, de egy karcolás sem esik rajta egy golyóálló üvegnek köszönhetően. A balszerencse műve lenne, vagy pusztán balek az elkövető? Utóbbi semmiképp: 1300 méter távolságból lőtték ki a halált vivő golyót, ami kivételes képességnek számít.
Innentől pofonegyszerű is lehetne az ügy megoldása, hisz az elkövető gyakorlatilag majdnem ezüsttálcán kínálta magát Az ügyet megoldani azonban mégsem olyan egyszerű, s ezt tudja is a hadsereg is, ezért „levadássza” Jack Reachert, hogy vegyen részt a többnemzetiségű csapatban. Elfogadja a kérést, azon nemes egyszerűségű oknál fogva, mert az amerikai gyanúsítotthoz köze van: korábban már hidegre tette tizenöt évnyi időre. Ahogy egyre inkább belemerülnek a nyomozásba, a felgöngyölített szálak meglepő fordulatokat hoznak.
Lee Child – a könyvbéli mesterlövésszel ellentétben – nem lepi meg az olvasót: hozza a tőle eddig megszokott színvonala: a cselekmény kellőképpen szövevényes és fordulatos, maga a történet pedig összetett, s végig fenntartja a képzavart. Humoros momentumokkal is találkozhatunk, ahogyan a szerző Reacher szemén keresztül külföldiként tekint saját hazájára.
A Bosszúvágy önmagában is olvasható, viszont Jack Reacher karaktere nyilvánvalóan nem ekkor bontakozik ki. Ha elnyerte az olvasó tetszését a kötet, akkor a többi tizennyolc részt is érdemes elolvasni, hogy teljesebb képet kaphasson a főhősről. Hasonlóan izgalmas és nívósan kivitelezett kalandokban lehet része. Lee Child tényleg tudja, hogyan kell jó thrillert írni; sikere pedig töretlen.
