Ma az Autizmus Világnapja alkalmából a Szimbiózis Alapítvány egész napos programot szervezett.
Felavatták a „Mosoly Kuckót”, mely egy speciális fejlesztő központ és babyszitter szolgáltatás.
Az átadó ünnepségen Giflo Péter a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány ügyvezetője – a kuckó fejlesztését biztosító EMMI forrás kezelője is jelen volt.
A kuckó „életstratégiája”: az elveszettség, a szorongás és a tehetetlenség érzéseivel szembeni küzdelemhez kell egy biztos támpont, egy kiindulópont, egy kuckó… – ahol esély adatik meg arra, hogy egy benső mosoly kezdődő körvonalai átszüremkedjenek a felszáradt könnycseppek fátylai mögött.
Közben a Szinva Teraszon az alpakákat simogathatták az érdeklődők, és KÉK SÉTA volt a Városház térig.
A nap szakmai partnerei a Miskolci Autista Alapítvány és a Baráthegyi Majorság Alapítvány voltak.
Az autizmusról
„legkevesebb 1.000 fő autizmussal élő személy van Miskolcon”
Az autizmus egy központi idegrendszert érintő fejlődésneurológiai zavar, és ennek következtében kialakuló komplex viselkedéses szindróma. Az autizmus pervaziv fejlődési zavarok körébe tartozik, ennek egy részhalmaza az „autizmus spektrum zavar” (ASD), ezen belül pedig több, önállóan meghatározott (de a köznyelvben egységesen autizmusként definiált) tünetegyüttes tartozik. Vannak nem autizmus körébe tartozó pervazív zavarok is (pl. Rett-szindróma). A spektrumba tartozó összes állapotot a szociális kommunikációt,kölcsönösséget igénylő szociális interakciókat, valamint rugalmas gondolkodást és viselkedés-szervezést megalapozó kognitív készségek fejlődési devianciája és késése jellemzi (ez az un. „autisztikus triász,” – a legújabb kutatások már „diád”-ról beszélnek). Az autizmus súlyossága, a triászon kívüli tünetek, az értelmi színvonal, az egyéb képességek, erősségek, illetve fogyatékosságok, járulékos állapotok (pl. beszédfejlődés zavara, epilepszia) változatos képet mutatnak. Az első életévben már kimutathatóak egyes szociális tünetek, de az egyértelmű diagnózis ilyen korai időszakban még nem állítható fel. A diagnosztikusan már értékelhető, specifikus, a környezet figyelmét felhívó tünetek kb. 18 hónapos kortól jelentkeznek.
Az autizmus tudományos kutatási kezdőpontjának 1943/1944 tekinthető. Az első leírás 1943-ban Leo Kanner amerikai gyermekorvoshoz és 1944-ben Hans Asperger osztrák pszichiáterhez köthető, ők egymástól függetlenül találtak rá az autizmus két megjelenési formájára. Az autizmus kutatásának fellendülése az 1960-as évektől kezdődött, ma már ezres nagyságrendben születnek a publikációk.
Az egyértelmű tény, hogy folyamatosan nő a diagnosztizált autisták száma. Évtizedeken keresztül az autizmus a skizofrénia vagy a mentális retardáció kategóriájában rejtőzködött. A ma hivatalosan elfogadott prevalencia: 60 / 10.000 , bár egyre többen a minden századik előfordulást emlegetik.
Ezen belül: Autizmus: 25 / 10.000 – Asperger: 3 / 10.000 – Atípusos autizmus : 20 / 10.000
Férfiakban gyakoribb az előfordulása: – Autizmus: 4:1 – Asperger: 8:1. Az előfordulási gyakoriság a fiatalabb korosztályok felé drasztikusan emelkedik, a népszámlálás adataiban az összes autista 51%-a 14 évesnél fiatalabb, 86%-uk 30 év alatti.
A legóvatosabb becslések szerint a számok Miskolc viszonylatában (165.321 főhöz viszonyítva) közel 1.000 főt jelentenek.
Magával az autisztikus tünetcsoporttal kapcsolatos ismeretek bővülése is segíti, hogy felismerjük a kórképet. Ma már sok esetben a szülő vagy a gyermekkel foglalkozó pedagógus az, aki kéri az autizmus vizsgálatát, a diagnózis is egyre korábbi időszakra tolódik. Az autizmussal kapcsolatos ismeretek bővülése mindenképpen befolyásolja a felismerések gyakoriságát, idejét, ez pedig hatással van a statisztikai adatokra. Az ismeretek bővülése arra is hatással van, hogy a korábban nem diagnosztizált,„rejtett” autisták is bekerülhettek a diagnosztikai rendszerbe.
