Dr.Koleszár Lajos egykori igazgató főorvos szívet melengető, baráti soraival búcsúzunk prof.Dr.Kiss János István főorvostól.
Prof. dr. Kiss János István 1938. június 8-án született Szatmár megyében, Szüleitől szigorú, puritán protestáns nevelést kapott. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett. Orvosi diplomáját a Debreceni
Orvostudományi Egyetemen szerezte meg. Már egyetemi hallgatóként is tudományos munkát végzett prof. dr. Kesztyűs Loránd akadémikus mellett a Kórélettani Intézetben. Az egyetem elvégzése után a Debreceni Orvostudományi Egyetem Tüdőgyógyászat Klinikájának Mellkassebészeti Osztályán, majd az ebből alakult II. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott. Tanítómestere és főnöke Dr. Schnitzler József Kossuth-díjas sebész-professzor volt. Szakképesítést szerzett tüdőgyógyászatból, általános sebészetből és mellkassebészetből.
Dr. Petrányi Gyula világhírű belgyógyász professzor,akadémikus vezetése alatt
1972–1975 között a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa volt. 1975-ben védte meg disszertációját az „Antibiotikumok klinikai farmakológiai vizsgálata a mellkassebészetben” címmel.
Egyetemi docensként 1985.január 1-én BAZ megye akkori egészségügyi vezetése és személy szerint dr. Jánváry Anna igazgató asszony meghívására jött Miskolcra, és lett a Semmelweis Kórház Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa. Az osztály addigi tevékenységét a mellkassebészettel kiegészítve újraélesztette ezt a megyében hiányzó szakmai profilt,és létrehozta az Általános Sebészeti és Mellkassebészeti Osztályt,. Ez az osztály akkor az ország legnagyobb sebészeti intézménye lett így. Közel 20 éven át volt osztályvezető.
Munkássága során 169 tudományos közleménye jelent meg, ebből 38 idegen nyelven. Összesen 14 könyvfejezetet írt és 270 tudományos előadást tartott. A Debreceni Orvostudományi Egyetem 1989-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki. Sebészi,mellkassebészi pályafutása során mintegy 12000 műtétet végzett. Vezetőségi tagja volt a Magyar Sebész Társaságnak, a Magyar Mellkassebész Társaságnak, a Magyar Tüdőgyógyász Társaságnak és mindhárom társaság Szakmai Kollégiumának is tagja volt. Szívügye volt Miskolcon a Magyar Tudományos Akadémia Területi Bizottságának munkája, és mint az Orvos- és Egészségügyi Szakbizottságának elnöke tevékenykedett Több szakmai folyóirat szerkesztőbizottságában dolgozott. Két évtizeden keresztül vezette a Semmelweis Kórház Tudományos Bizottságát.
1995-től a Semmelweis Kórház főigazgatójaként küzdhettem másfél évtizeden át Kiss János professzor Úrral közös szakmai törekvéreink megvalósításáért, az egykori „Erzsébet.kórház” megújulásáért, további fejlesztéséért, -melyért ma is meglehetősen szerencsésnek érzem magam-
Számos kitüntetésben részesült. A legfontosabbak: Semmelweis Emlékérem, a
Debreceni Orvostudományi Egyetem Kiváló Oktatója, az MTA Miskolci Területi Bizottsága Kitüntető Tudományos Díja és MAB Emlékérme, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Alkotói Díja, Miskolc Város Pro Urbe Díja, Miskolc Város Díszpolgára, Batthyány Strattmann László Díj, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság Korányi Frigyes Emlékérme, a Magyar Mellkassebész Társaság Magyar Mellkassebészetért Emlékérme, a Magyar Sebésztársaság Balassa Emlékérme.
Kiss János István Professzor úr 2015. március 27-én méltósággal viselt, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el. Élete, munkássága orvos- történeti jelentőségű, Miskolc város egészségügyében pedig kiemelkedő és meghatározó volt mint a modern mellkassebészet miskolci/megyei megalapítója,. Markáns egyénisége, szakma- és emberszeretete, tudása, vezetői képességei . alapján kiemelkedett orvostársai közül..
Hatalmas energiával rendelkező. nyughatatlan, karizmatikus. feledhetetlen személyiség volt. Nagyon sokan köszönhetik neki azt, hogy életéveket nyertek, meggyógyultak. Az éltető energia elfogyott, meghalt a nagy gyógyító. Egy természetrajongó, orvosi tevékenységét illetően iskolateremtő. tudós orvost veszítettünk el.
Nyugodj békében egykori Barátom, Kollegánk, Tanítómesterünk, szenvedélyes vadásztársunk.
Békéljen meg a nyughatatlan örökké tenni.vágyó -és, lobogó szelleme egy másik világban.. melyre oly büszke volt hogy a szülői házból mindezt magával hozva, egy életen át megőrizve, valóra válthatta…
Nyugodjon békében!
