Lehet szeretni vagy nem szeretni, de az kétségtelen tény, hogy Galla Miklós Magyarország egyik legsokoldalúbb előadóművésze. Az előadó-szó használata jogos, ha eltekintünk a festészettől (és attól azért tényleg tekintsünk most el diszkréten), hisz humorista, zenész és színész is egyszerre. Többször elmondta már, hogy őt mindig a poén érdekli, nemrég megjelent, Jé, Galla is ember című önéletrajzi könyvében azonban sokszor fanyar komolysággal is vall önmagáról.
Egyébként már a cím is megér egy misét (vagy mesét – mindegy), hisz bár elsőre egoistának tűnhet, a könyvet olvasva korántsem az rajzolódik ki, hogy amúgy emberfelettinek gondolná magát (vagy mások őt). Pusztán annyiról van szó, hogy míg korábban rendszeresen bújt a közönség és a közvélemény előtt a humor álarca (vagy igazi arca) mögé, ezúttal komolyságával bizonyítja azt, hogy neki is megvoltak a mindennapi gondjai és örömei is. Jó, azért persze van benne némi humor, nem Galla lenne, de ezúttal tényleg nem ez a legmarkánsabb jellemző.
Ez az önéletrajz nem azért érdekes, mert Galla maga olyan hőstetteket vagy botrányokat ír le, melyek páratlanok lennének. Egyszerűen azért lehet lebilincselő, mert egy sokoldalú alkotó és sokoldalú ember enged egy kicsit belátni saját kulisszái mögé. A sokoldalúság pedig, ha nem is mindig előny, de mindig erény.
Jómagam nem kifejezetten vagyok a Galla-féle humornak a rajongója (bár a zsibbadásig fárasztó szóvicceket amúgy szeretem), de kétségtelen tény, hogy Galla Miklós a maga területén mester. Évtizedek óta képes felkelteni és fenntartani a közönség érdeklődését, ráadásul több tekintetben is úttörő szerepet játszott-játszik: ilyen például az angol(os) humor terjesztése is. Először nem értettük, aztán megértettük, végül sokan meg is szerettük. Mármint az angol humort.
Galla Miklós egyébként most új feladatra készül, hisz ő is szerepet kapott a hazai közönség előtt magyar nyelven májusban bemutatásra kerülő Nem a Messiás… című vígoratóriumban. A Brian élete alapján készült zenés darabba nem találhattak volna autentikusabb fellépőt a Monty Pythont mindenhogyan ismerő Gallánál – persze nem énektudása, hanem az angol humor iránti elkötelezettsége miatt.
