Kedves meglepetésben volt részem Bogácson, az idei Latyakfutáson. A rajtra felsorakozott 140 versenyző előtt ünnepélyesen kaptam meg az egyedi, 1-es rajtszámomat a főrendezőtől. Miért? Ennek története van.
A Latyakfutás az én „szülöttem”, hiszen én találtam ki még Kósik István, akkori cserépfalui polgármester agitálására:
„Találj már ki valamit Attila, hogy Bogácson túlra is eljöjjenek az emberek!”
A „túl” Cserépfalun kívül Bükkzsércet is jelentette. A térképen a 14 km-es kör így adta magát.
De mivel lehetne idecsalogatni az idegeneket?
Legyen előző nap gulyásparti és pincelátogatás borkóstolással, (a két helyszínt évente felcserélve), a futás után meg fürdés, s mindez a futás kivételével természetesen ingyenesen – gondoltam.
Az első ilyen versenyt 2003-ban szervezte meg sportegyesületünk, a miskolci székhelyű Zöld Sportok Clubja. Cserépen ettünk, Bükkzsércen ittunk, másnap meg egy jót futottunk és fürödtünk. Ezt a futást még 5 követte. Valamennyin indult a mezőkövesdi tűzoltó sportoló, Bajzáth László (aki telente a jég alatti úszásairól vált híressé), s mindegy milyen idő volt február vége felé, Ő mindig egy szál fürdőnadrágban tette meg a távot.
Hat év után az érintett önkormányzatok nem támogatták tovább a rendezést, a Latyakfutás elmaradt. Egy év szünet után keresett meg Bajzáth Laci azzal, járuljak hozzá, hogy jövőben ők, azaz a Tó, Tenger, Folyó Nyíltvízi Úszó Klub megrendezhesse az eseményt.
Örömmel mondtam igent, hiszen az ötletem így továbbra sem vész el a feledés homályába
Hálából már tavaly is az 1-es rajtszámot kaptam, most meg ezt a többinél kétszer nagyobb, zöld-sárga színű, névvel ellátottat.
Kovács Attila Gábor
ZSC
