A tavalyi év végén hazánkban is megjelent a külföldön már nagy sikert aratott Victoria Bergman trilógia első része, a Bomlás. Az Erik Axl Sund néven publikáló svéd szerzőpáros Jerker Eriksson és Håkan Axlander Sundquis története, vagy legalábbis annak nyitó epizódja tipikus skandináv krimi, de azt meg merem kockáztatni, hogy a jobbak közül való. Több szálon futó, izgalmas, tartalma – és talán a műfaj kedvelőinek nagy örömére kellően nyers is.
Kicsit jobban belegondolva azonban rögtön meg is cáfolnám magam: ugyan a Bomlás egyrészről tényleg tipikus skandináv krimi, hisz a jóléti társadalmak félig rejtett problémáit helyezi górcső alá, nagy figyelmet szentel az elkövető és a nyomozó lelki világára, valamint kendőzetlen brutalitással írja le a bűneseteket, valamennyire mégis kilóg a sorból. Méghozzá nem csak a bevándorló-vonal miatt (ilyeneket azért már olvashattunk), hanem inkább egy önmagában absztrakt jelenség középpontba emelése révén.
Ez pedig az árulás – azt azonban most nem írnám le, hogy ez miként jelenik meg: maradjon csak meg a krimiolvasás izgalma. És talán nincs is igazam, hisz pl. Jo Nesbo regényei is többször foglalkoztak múltbeli lelki trauma miatt sérült emberekkel, de azok, érzésem szerint, északspecifikusabbak voltak. A Bomlás azonban részben bárhol játszódhatna, a benne bemutatott történet hatása minden helyszínen ugyanannyira intenzív lehetne, mint amilyenné skandináv krimiként válik.
Azért persze örülünk, hogy így alakult, hisz a hátborzongató körítés kétségtelenül illik a mű, a történet hangulatához – melyben amúgy minden megvan, ami kellhet. Brutális gyilkosság, oszló holttest, nyomozó és pszichoterapeuta karakterek női kiadásai (köztük némi kapcsolattal), különc betegek, stb. Ami pedig a szerkezetet illeti, néhány (jelenleg még) félrevezetőnek ható mellékszál mellett a hangsúly a két már említett főbb karakterre helyeződik.
Meg persze a trilógia címszereplőjére, Victoria Bergmannra, aki tipikus áldozat- (vagy éppen potenciális gyilkos?) karakter, hisz gyermekkorában súlyos fizikai és nemi jellegű bántalmazásokat élt meg, melyek nyomait a mai napig kénytelen hordani. A feldolgozott súlyos témák ellenére azonban a könyv a műfajon belül kifejezetten olvasmányosnak számít, így ajánlható azoknak, akik ismerkedni szeretnének az északi szerzők (rém)világával.
A regénysorozat második részének (Éhség) beszámolójával hamarosan jelentkezünk, a befejező harmadik rész (Pusztulás) pedig idén tavasszal kerül majd a boltokba.
