A fantasyban általában két járható út van: vagy igazi környezetbe ágyazzák a történetet, kicsit átírva a valóság törvényeit, szabályait, vagy minden értelemben tiszta lappal indulva, teljesen más időben és helyszíneken építenek fel egy vadonatúj világot. A Storm – Vihar előbbi kategóriába tartozik: tinédzserkorúak hősködnek természeti elemekkel, iskolába is járva, miközben szövevényes és egyben fenyegető titkok látnak napvilágot. Brigid Kemmerer az Elemental-sorozatban négy fiút és egy lányt tesz próbára.
Amióta az exbarátja „azokat” a hazugságokat terjesztette róla, hirtelenjében Becca Chandler lába előtt srácok tömege hever – a bökkenő csak az, hogy egyikőjük sem érdekli. Fordulópontot egy mentőakció hoz: Chris Merricket kimenti egy verekedésből az iskola parkolójában. Chris merőben más, mint a többi fiú: képes a vizet uralma alá hajtani. Ennek a képességnek a birtokában nemcsak ő van, hanem testvérei is – másik három elemet, a földet, a tüzet és a levegőt ők kontrollálják. Mindez veszélyt hozhat a fejükre, potenciális célkeresztté téve őket. De rajtuk kívül még valaki féltheti az életét: Becca, aki tud a titkukról.
Márpedig a titkok olyanok, hogy nehéz megtartani, ha az életed forog kockán. Vadász, a titokzatos új gyerek az iskolánál istenadta tehetséggel megáldva mindig a rossz helyen és időben bukkan fel, ami miatt Becca úgy hiszi, megbízhat benne. Mégis kinél van az igazság? Mikor Vadász és Chris egymásnak esnek, Beccának az az érzése támad, hogy mindkettőnek lehet még sötétebb rejtegetnivalója.
A Vihar célközönsége egyértelműen a (fiatal) női nem, hisz majdhogynem egy kész férfiháremmel lehet dolga az olvasónak – lehet is irigykedni, féltékenykedni Beccára. Ebből egyértelműen következik, hogy a romantikus bonyodalmak maximum fokon égnek – lesz is dolguk a szereplőknek egy szerelmi háromszöggel. Szerencsére nem fullad ki ennyiben a sztori, illetve nem ez viszi a hátán az egész történetet (ami sok hasonszőrű regény hibája, irreálissá téve az egész koncepciót), mert ettől függetlenül bőven akad konfliktus, sőt akció is – már eleve a felütés (lány menti meg a fiút) sem a szokványos –; de emellett sajnos könnyen kikövetkeztethető részekbe is bele lehet futni. Azonban a természetfeletti képességek, noha nem korszakalkotó újítások, szintén érdekesek lehetnek.
Az Elementál első része tehát tartogat meglepetéseket, mert néhány ponton eltér a szokványostól, s ez kellemes csalódást tud okozni a sok az elején még jónak ígérkező, de a közepe-vége felé semmitmondó laposságba fulladó kommersz regényekkel szemben, amelyek manapság sorozatosan napvilágot látnak a műfajban. Hibája persze van; s Becca iskolaringyó-szerepe is megosztó, akár taszító is lehet – de több van benne ennél. Ehhez persze el kell olvasni a könyvet.