Sokunkban valahol mélyen ott rejtőzik a vágy a különlegessé válásra, de aki mára ezt kinőtte, gyerekkorában biztosan nem egyszer belebújt valamelyik szuperhős bőrébe. Ezt az élményt bizonyos mértékben a könyvek pótolhatják, melyben a körmöket tövig rágva szurkolhatunk a főhősökért.
Mostanság a világ megmentésére hivatott, gyakran valamilyen képességgel-erővel is megáldott kiválasztottakat felvonultató történeteknek igen nagy keletje van – talán már túlzottan is, aminek köszönhetően meglehet, az olvasó figyelmének, érdeklődésének küszöbértékét nehezebb megütni. Pedig van fény e könyvrengetegben: a Leigh Bardugo írta Grisa-trilógia új színt hoz a sablonos műfajba.
Nem kérdéses, hogy pontosan miért érdemes említésre, minek után kiderül az első rész, az Árnyék és csont cselekményének helyszíne: Oroszország. Nem egy megszokott választás: sokkal jobban kedvelik a szerzők az amerikai vagy a nyugati államokat, pedig a kelet-európai zord, hideg ország sem érdemtelen gazdag történelme, kultúrája végett. A történet alapszituációja szerint a hajdani nagyszerű, mára ellenségekkel körülvett Ravka nemzetét az Árnyékzóna darabokra szaggatta, s az áthatolhatatlan sötétségbe burkolózó szörnyek emberi hússal csillapítják éhségüket. Ám e kilátástalan helyzetben mégis megcsillanni látszik a remény menekült személyében.
Alina Starkov sohasem volt jó semmiben, nincsenek nagyratörő álmai, tervei, s mindemellett még árva is, minek után szülei meghaltak a határháborúban. Katonai nevelést kapott, térképkészítést tanult. De amikor a regimentet megtámadják a Zónában, és a legjobb barátja súlyosan megsérül, Alinában felszínre tör egy szunnyadó erő, amellyel megmenti barátja életét. S ez az az erő, amely a régen várt-vágyott szabadságot elhozhatja népe számára.
Elszakítva mindentől, s barátjától, Maltól, Alinát a cári udvarba viszik, hogy a kiképzése után a Grisa tagjává válhasson, mely egy mágikus elit kaszt, titokzatos vezetővel az élén, akik a gyilkos, szárnyas szörnyetegek ellen harcolnak. Azonban ebben a pazar(ló) világban nem minden az, aminek látszik. A mindent körülvevő, szivárgó sötétségben és egy egész, az ő zabolátlan erejétől függő birodalomban, Alina kénytelen lesz szembenézni a Grisa titkaival – és saját szívének rejtelmeivel is.
Az Árnyék és csont hozza a kötelező műfaji alapelemeket: kiválasztott, szuperképesség, titkos rend, sötétség, titkok – elnézve ezeket, nincs is semmi különleges a regényben. Ám mindezeket a szerzőnek sikerült újracsomagolnia, aminek következtében egy egyedi, izgalmas atmoszférájú világ kerekedett ki belőlük. A karakterek abszolút szerethetőek, s ami talán még fontosabb: reálisak. Alinának nincsenek valótlanszerű tettei, reakciói, szépen lassan formálódik az események hatására. Képessége Malt nem hagyja hidegen, kapcsolatukba (amellyel kapcsolatban a lány szeretné, ha több lenne puszta barátságnál) változást hoz. A Grisa-trilógia első részében tehát minden van, ráadásul a megfelelő arányban adagolva, amely általában, valamint egy fantasy regényből nem hiányozhat. Éppen ezért korra és nemre való tekintet nélkül bárki számára élvezetes, magába szippantó olvasmány.
