A bosszúhoz nem hiába jár kéz a kézben a vérszomjas jelző: az ember agyát ilyenkor elönti a düh, s bármire képesek, hogy csillapítsák. Ez a fő motívuma a Lorieni Krónikák ötödik részének: a Hetedik bosszújában a Védők társaikért indulnak harcba, különböző irányokba. Pittacus Lore érdekfeszítő sorozatának legújabb részében az eseményeket Negyedik, Hatodik és Ella mint narrátorok szemén keresztül követhetjük végig, attól a ponttól, ahol az előző kötet véget ért.
A címből nem nehéz kitalálni, hogy a sorozat e részének középpontjában ki áll: Hetedik, és a bosszúja. Hogy mi ennek az oka? Nemes egyszerűséggel társaik meggyilkolása: Elsőt Malajziában, Másodikat Angliában, Harmadikat Kenyában, Nyolcadikat Floridában veszítik el. Fizetniük kell az elkövetőknek tetteikért; az igazságot Hetedik szolgáltatja. A Védők létszámának megcsappanása hatalmas és fájdalmas csapásként éri őket. Ugyanis azt hitték, a legrosszabban már túl vannak; egy évtized elteltével újra egyesültek, s felfedezték múltjukat, illetve az abban rejlő igazságot. Edzettek minden nap, hogy erősebbé váljanak. Azt lehet mondani, hogy boldogok voltak.
Csakhogy a mogadoriak egyiküket ellenük fordították: az áruló Ötödik. Senki sem számított erre. Akik megmaradtak, egy új szövetséges, Adam segítségével, aki ismeri az ellenség gyengéit, mindent megtesznek, hogy megkapják jussukat a gonoszságért, illetve az őket ért veszteségért. Hetediktől pedig van félnivalójuk, mert megvan az ereje a kölcsönkenyér visszaadásához.
Már az ötödik résznél járunk, a történet mégsem fulladt ki – valamit tudhat Pittacus Lore, ráadásul elég jól. Az általa megalkotott világról az információkat fokozatosan adagolja (mire az olvasó pedig egyre éhesebbé válik), a cselekmény szépen bontakozik (s érezni, van még hova tovább), miközben a sodrása alapvetően gyors. Meglepetések, fordulatok még vannak, így nem válik unalmassá egy percre sem.
Ilyen például Adam, a szövetséges kiléte: a lehető legvalószínűtlenebb és legmeglepőbb személyre esett John választása. Tudása felbecsülhetetlen értékkel bír a Védők számára. Nehézséget okoz (azon kívül, hogy létszám tekintetében megfogyatkoztak) az, hogy szét is szóródnak, így külön-külön gyengébbek. De mindegyiküket hajtja a bosszú, ami óriási erővel tudja felruházni az embert, ugyanakkor potenciális hibalehetőségeket is magában rejt az esetleges meggondolatlanság miatt.
A szereplők tehát reálisan viselkedésnek, ami a cselekményhez és a világhoz jelentősen egyaránt pozitívan járulnak hozzá: nem logikátlanok a történésekre adott reakcióik. Jellemük egyébiránt jól kidolgozott, s szépen fejlődnek-alakulnak az idő során. Ez örvendetes tény, hiszen találkozhatunk regényekkel, ahol erre nem fordít kellő figyelmet az író. A Hetedik bosszúja összességében kiváló sci-fi olvasmány; színvonala hozza a sorozattól és a szerzőtől megszokottat, illetve elvártat. Érdekes, izgalmas története végett ez és a sorozat többi része sem fog csalódást okozni.
