Nincs is izgalmasabb, mint a jövőbe tekinteni. Hiszen a múlt megtörtént, elmúlt, és változtatni rajta nem lehet; továbbá kellő és megfelelő leletek, maradványok mint bizonyítékok birtokában azért össze lehet rakni a kirakóst.
Azt azonban, hogy mi fog történni, többnyire homály fedi: lehet jóslatokba bocsátkozni a legvalószínűbbnek tartott forgatókönyveket alapul véve, de bármi megeshet – s a pillangóeffektus után tudjuk, hogy elég egy aprócska, jelentéktelennek tűnő történés ahhoz, hogy egészen más irányt vegyenek a dolgok. David Brin regényének keretén belül utazásra invitálja az olvasót – mégpedig a nagyon is közeli jövőbe, a 21. század közepére. Ebből a távolságból felettébb érdekes a kétkötetnyi lélegzetvételű Existence – vajon valóra válik?
2050-ben járunk. Galaxis, mesterséges intelligencia, internet – a jelen kor emberének nem ismeretlenek, s még kezdetleges formában vannak ahhoz képest, ahová fejlődni tudnak. Az MI egyenrangú az emberekkel, az internetnek és a hálózatosodásnak köszönhetően nincsenek titkok, mert sec-perc alatt bárkiről elmond mindent, valamint soha ilyen nagy számú ember nem kapcsolódott be a globális szinten zajló tevékenységekbe. Emellett teljesen természetes az űrbe utazni, illetve ott lenni. Félelmetes? Meglehet – de nem (olyan) lehetetlen. Ugyanis a technológia-technika olyan ütemben fejlődik, amely az ember számára már szinte követhetetlen, megnehezítve az alkalmazkodást. Az akklimatizálódás is gondot okoz: az ember okozta természeti és környezeti katasztrófák migrációs hullámokat indítottak be. A világ felbolydult, átrendeződött.
S újabb (lánc)reakciókat indíthat el egy orbitálispálya-takarító Gerald Livingston felfedezése. Az ő dolga, hogy a mások által elhagyott dolgokat összeszedje. Egy nap talál egy furcsán ragyogó, ovális formájú tárgyat, melynek eredete ismeretlen (legalábbis biztos, hogy nem ember juttatta fel, és abban is, hogy a természethez sincsen semmi köze), és amely megkérdőjelezhetetlenül szokatlan. Merthogy igen bizarr dolgokat művel: a vizsgálat során a tükröződést felhasználva betűket formál. Mit akarhat kommunikálni, miféle üzenetet hordozhat? S honnan származhat a tárgy? A felfedezés a Földön nem marad titokban: rövid időn belül futótűzként már terjed is a Föld infóhálózatán a szóbeszéd: egy idegen tárggyal állnak szemben.
Az Existence-ben az a nagyszerű, hogy írója hozzáértő szakember, aki egész életét a futurológiának és asztrofizikának szentelte. Még nagyszerűbb az, hogy írói vénával is megáldotta őt a sors, mert olvasmányos formában át tudja adni ismereteit, leggyakoribb témáit, érveit-ellenérveit, meglátásait világunkról, melyek szépen észrevétlenül fordulnak át vízióba és üzenetbe.
Éppen ezért a könyv nagyon elgondolkodtató, valamint logikus, s nem csak üres szavak egymásra hányt halmaza. A szerző olyan világot alkotott, amelynek gyökerei megtalálhatóak a jelenben, s egy futurisztikus tablóképet ad át, melyben minden – legyen szó politikáról, ökológiáról, gazdaságról, technológiáról, pop-kultúráról – ésszerű folyománya, folytatása a jelenkornak. Ebbe szőtte bele a filozofikus szálakat, mert számos morális kérdés merül fel e megváltozott, fejlett világban – többek közt a kiterjesztett valóság, a mesterséges intelligencia, a 24/7 online jelenlét, az embereket segítő delfinek mind-mind a jövő részei lesznek.
Éppen ezért az Existence túlmutat a szórakoztató sztori határain: az olvasó számára szakértő-hozzáértő elemzést nyújt nemcsak jelen korunkról, illetve a jelen emberéről, hanem magának az egész civilizációnak jövőjéről. A poszt-apokaliptikus kép lesújtó: a Mississippi folyásiránya megváltozott, Florida majdnem eltűnt, a Golf-áramlat leállt, a Yellowstone alatti szupervulkán kitört – ezek a természeti katasztrófa emberek millióit ölhették volna meg, elpusztíthattak volna dolgokat, mégsem törölték el a civilizációt, vagy állították meg az emberiség előrehaladását.
David Brin szerint tehát olyan lesz az élet, a világ, amilyennek felvázolja művében. Akárhogyan is alakul az előbbi, s formálódik az utóbbi, jobb felkészülni rá előre. Lelkiekben, szellemileg ezt megtehetjük az Existence-szel. A (nem céltalanul alkalmazott) rengeteg ismeretlen kifejezés, a sok szálon futó történet ne, a nem lineáris és aránytalan, egyenetlen idővezetés (melyek az egyetlen negatívumokként róhatók fel, ha egyáltalán a hátrányok közé lehet sorolni) ne riasszon el senkit, mert kár lenne magát megfosztania egy maradandó intellektuális élménytől, melynek során egyszerre pillanthatunk bele a szerző fejébe és az emberiség kollektív tudatába. Szürreális jövőutazásnak tűnik – mégis reális.
