Korunk egyik kiemelkedő társadalmi problémája a hajléktalanság és a kirekesztettség. Az országos jelenség Borsodban sem ismeretlen; Kazincbarcika térségében is több százan élnek a periférián, fedél nélkül.
Az önkormányzat és a helyi szociális intézmény felismerve a téma fontosságát egy olyan projektre pályázott, mely a hajléktalan emberek számára újra esélyt ad az önálló életvitelre, biztonságos lakhatásra és foglalkoztatásra.
Így kezdődött el tavaly júniusban egy olyan európai uniós forrásból megvalósuló program Kazincbarcikán, mely modellértékű és hosszú távon ez lehet a felzárkóztatás egyik módja.
Az együttműködés az esély
A programba 62 érdeklődőből 15 fő kiválasztására volt lehetőség; valamennyien olyanok, akik mentális állapotuk alapján a munkaerő-piac szempontjából jól fejleszthetőek. Szociális kompetenciáik, munkavállalói készségeik és képességeik emelhetőek, meg tudják tanulni az önálló életvitelt, s ezáltal ki tudnak kerülni a hajléktalanellátó intézményrendszerből.
A kiválasztást követően valamennyi résztvevő egyéni fejlesztési terv alapján kezdte el élni mindennapjait; a fő hangsúlyt az együttműködés kapta. Az egykori hajléktalanok rendszeresen részt vesznek különböző személyiségfejlesztő tréningeken, szociális és egyéb közösségi jellegű foglalkozásokon, rendezvényeken. És ami a legfontosabb, tavaly augusztustól fedél van a fejük fölött, hiszen a program keretében 8 albérletbe költöztek be a résztvevők, köztük párok is. A lakások berendezését adományokból, illetve pályázati forrásból oldotta meg a kazincbarcikai Szociális Szolgáltató Központ.
Az együttműködés abban is rejlik, hogy a résztvevőnek mielőbb munkát kell találnia, de a program keretében idén januárban indult egy olyan OKJ-s képzés, mely egy piacképes szakmához – parkgondozó – juttatja a klienseket.
István Zsolt, a SzSzK vezetője a téma kapcsán kiemelte: óriási érték, hogy a program keretében olyan személyeknek tudnak segítséget nyújtani, akik nem törődnek bele jelenlegi helyzetükbe, így számukra újra megnyílik a lehetőség egy „normálisabb”, emberibb életre.
Otthon, munka, nyugalom
Ifj. Földes László és neje, Mariann azok közé tartoznak, akik életük jobbra fordulását remélik a programtól. Sokáig vártak arra, hogy nehéz szociális és anyagi helyzetükből – egy kis segítséggel – előbbre tudjanak lépni. Ők maguk együttműködők voltak a Szociális Szolgáltató Központtal, így nem váltak hajléktalanná, de a félelem ott volt bennük.
– Mi szerencsére találtunk egy olyan külterületi hétvégi házat, ahol fedél volt a fejünk fölött, de ez a helyzet sokáig nem lett volna tartható, így örömmel vágtunk bele ebbe az új életbe – meséli Mariann, miközben körbevezet bennünket otthonukban.
– Augusztustól lakunk a városban, lakást bérelünk, ami egyre inkább olyan, mint egy otthon. A párom a helyi városüzemeltetési cégnél dolgozik, én pedig most tanulom a parkgondozói szakmát, szintén a program keretében. Remélem, utána én is fogok tudni dolgozni. A programnak köszönhetően szeretnénk úgy megerősödni, hogy biztos munkánk, jövedelmünk legyen, aztán pedig bele merjünk vágni egy saját lakás megvásárlásába. Utána gyereket is szeretnénk, és olyan életet, mint más családoknak van. Nekünk nagyon sokat jelent ez a lehetőség és bízunk benne, hogy a program segítségével könnyebb lesz az életünk, az esélyt megkaptuk és élni akarunk vele! – zárta gondolatait a fiatalasszony, majd búcsút vett férjétől, aki látogatásunk után sietett vissza dolgozni.
(Képforrás: OPONT / Pálinkó Gábor, a képeken ifj. Földes László és Lászlóné látható)
