A mesterséges intelligencia napjaink egyik „forró” kutatási területe, aminek kapcsán előszeretettel bocsátkoznak jóslatokba az emberek, tartozzanak akár laikus, akár tudományos berkekbe. Ebből kifolyólag gazdag alapanyaggal szolgál a művészeti ágak, különösen a filmipar és az irodalom számára.
Ramez Naam a Nexus című regényben kísérletet tesz egy, a jelen emberének belátható időn belüli jövő ábrázolására. Mely mai szemmel nagyon távolinak tűnik – de mégsem irreális. Hiszen az exponenciális ütemű fejlődést tekintve, nem is olyan sok év múlva a gép és az ember közelebb már nem is lehetnének egymáshoz: a számítógép és az agy integrációja megvalósul.
A közeljövőben feltalálnak egy olyan, még kísérleti stádiumban lévő nano-drog, a Nexust, amely képes embereket összekapcsolni az elméjükön keresztül. E szer, technológia sokak érdeklődésének középpontjában áll: néhányan tovább akarják fejleszteni; míg mások meg akarják semmisíteni. Amikor egy fiatal tudóst a drog fejlesztésén érnek, egy olyan világba csöppen, amely veszélyből és nemzetközi kémkedésből áll – merthogy sokkal több forog kockán, mint azt bárki el tudná képzelni, vagy fel tudná ismerni.
Az akadémiai csarnokból a hatalom markába, az amerikai ügynökség washingtoni főhadiszállásától egy elitegyetem alatt fekvő, titkos laborig Sanghajban, San Fransisco földalatti pártjaitól a bangkoki illegális biotech-piacokig, nemzetközi neurontudomány-konferenciától Thaiföld távoli monostoráig – a Nexus egy izgalmas utazásra invitál a robbanás határán álló jövőbe.
Ez a sci-fi azért is lehet érdekes sokak számára (más hasonló művekkel egyetemben természetesen), mert azon kívül, hogy tág teret ad a képzeletnek (ami nem csoda önmagában, hisz más műfaj esetében is adott e lehetőség), kapcsolódik hozzánk: rólunk, a mi jövőnkről szól. A rengeteg akció közt a nem olyan távoli évek rajzolódnak ki, azok problémáival, erkölcsi dilemmáival együtt.
A poszthumán világ jelenleg számunkra rémisztő, talán még idegen is, de nem lehetetlen forgatókönyv. Rengeteg morális kérdést vet föl ez a világ(rend), melyről mindenki különbözőképpen vélekedhet olvasóként – a szereplőknek mindenesetre megvan a maguk véleménye, amellyel lehet egyet vagy egyet nem érteni. Örökzöld, de mindmáig vitatott témák kerülnek terítékre, mint például az emberi szabadság, vagy a társadalmi jólétet – elviekben, de a gyakorlatban sokszor annak ártó – szolgáló információ-technológia. Ezt tarkítja, színesíti a vallás jelenléte: a Nexus esetében a buddhizmus, mely sci-fivel párosítva igen szokatlan, de üdvözítő és egyedi párost alkot. A szerzőnek a technicizmust és a vallásosságot sikerült finoman, ellentmondások nélkül egybemosnia – mintha a világ mindig is így működött volna.
A fejezetek hosszúsága rövid, viszont cserébe mindegyik ütős – olyan, mintha végig egy megállíthatatlan a hullámvasúton ülnénk, mely egyre csak száguld a végkifejlet felé. Az előttünk lévő pályának azonban csak néhány méterét látjuk mindig, kiszámíthatatlanná és váratlanná téve az események folyását. Naam kivetette a gondosan előkészített horgot, amelyre mi olvasók annak rendje és módja szerint fenn is akadunk – de mi mást is tehetnénk, ha egyszer a csali ilyen ellenállhatatlanul csábító és finom? Boldogan, jóízűen „csámcsogunk” tehát a mondanivalótól tartalmas csalétken; s ami a legjobb, hogy e szellemi táplálékot mindenki a maga módja-kedve szerint fogyaszthatja el, s nem nyomják le a torkon. Még több, hozzá hasonlóan tehetséges horgászt kívánhatunk csak magunknak.
