A díjnyertes Robert Charles Wilson neve már biztosan ismerős a legtöbb sci-fi rajongónak. A Misztérium című kilencvenes években megjelent sci-fije egy párhuzamos univerzumban játszódik, és egy bizarr, elszigetelt világba kalauzolja el olvasóit. A két évtizede írt könyv különleges és eredeti történetötlete, és könnyű olvashatósága miatt, bátran megállja helyet számos manapság íródott sci-fi között.
A történet alapját egy törökországi ásatás képzi, ahol különös sugárzó leletre találnak amerikai kutatók, melyet később egy Two Rivers melletti michigani laboratóriumba visznek megvizsgálni. A leleten végzett kísérletek során váratlan hiba folytán hatalmas robbanás rázza meg a közeli városkát, így az, lakosaival együtt átkerül egy párhuzamos univerzumba. Ebben a különös világban próbálnak megküzdeni a szereplők a megváltozott körülményekkel, valamint a földi világtól való elszigeteltséggel.
Wilson alapgondolata egy kiváló scifi-ötlet, bár a történet helyenként nem teljesen kidolgozott. A szerző inkább az egyéni sorsokra fókuszál a megváltozott világ bemutatása helyett, nem elégítve ki ezzel sok olvasó kíváncsiságát. Számos kérdést felvet a regény, melyekre sovány választ kap az olvasó. Kidolgozatlanul marad többek között az egyén boldogulásának nehézségei egy elszigetelt világban és zárt közösségben, csakúgy, mint a magánnyal való megbirkózás, kiszolgáltatottság, és zárt közösségen belüli konfliktusok, hatalmi viszonyok okozta nehézségek. Ezek mind érdekes gondolatok, éppen emiatt kár, hogy Wilson nem szánt többet az ezekről való elmélkedésre.
A regény egy-két hiányosságát leszámítva, egyáltalán nem rossz írás. A Misztérium erőssége a ‘másik’ világ ötlete, mely, bár nem eredeti, de még közel sem kimerített, és kreatív író esetében (márpedig Wilson az) lebilincselő olvasási élményt ígér. Wilson regénye, elvont témája ellenére könnyen fogyasztható, melyet a szerző gördülékeny stílusa is nagyban elősegít.
