Bár az utóbbi időben a legtöbb alkoholos italfajta önálló kultuszt épít maga körül, azért az elitista fogyasztás éllovasa továbbra is a bor. Hazánkban legalábbis mindenképp, hisz előszeretettel tartjuk magunkat bornagyhatalomnak. És ez még akkor is igaz a kiváló minőségű borainknak (és remek vidékeinknek) köszönhetően, ha nemzetközi szinten a magyar bor nem olyan ismert és keresett, mint ahogy azt szeretnénk. Szóval itt még van potenciál, ez azonban nem ment fel minket az alól, hogy ismerjük meg a borokat. Így tettem én is.
Sokszor szoktam viccelődni azokkal, akik végeláthatatlan litániába kezdenek mindenféle fenyőmagillatról és aszaltszilva-aromáról egy-egy bor kóstolása kapcsán, manapság azonban, ha valakit érdekelnek a jó borok, azért nem árt érteni ahhoz, pontosan mikor és mit fogyasszunk. Már csak azért sem, mert még egy átlagos bevásárlóközpontban is hatszáztól sokezer forintig terjednek a borok árai (és ez még az igazán prémium kategóriát közel sem fedi le – igaz, a legprolibbat se), szóval tényleg hasznos átlátni azt, hogy mit is kapunk a pénzünkért.
Igazi szakértő persze éppúgy nem lesz senkiből se könnyedén, mint ahogy orvos, katona, kőfaragó vagy balett-táncos sem. Aki azonban ismerkedni szeretne ezzel a világgal, annak nagy segítség lehet A borokról könnyedén. A szerző, Jens Priewe egy német borszakértő – olcsó poén lenne azon viccelődni, hogy egy német mennyire érthet a borokhoz, ő ugyanis nemzetközi tapasztalatai révén tényleg komoly és releváns tudással bír a témát illetően. Könyvében pedig behatóan ismerteti meg az olvasókat a borvidékekkel, bortípusokkal, borkészítési folyamatokkal és a jó bor alkotóelemeivel is, szóval a szőlőtőkétől a parafadugóig mindenről megtudhatunk éppen eleget.
A borokról könnyedén lexikonnak nem nevezhető, hisz azért közel sem tartalmaz minden információt erről a világról. Ez azonban nem is feladata: annyi információ bőven van benne, ami az alapvető, ám minden irányba szerteágazó ismeretek megszerzéséhez szükséges egy, a borok világával éppen barátkozó érdeklődő számára. A haladókról pedig azért nem tudok nyilatkozni, mert egyelőre én is csak a „barátkozók” csoportjának vagyok új, ám annál lelkesebb tagja.
Nem mondom, szívesen vennék egy olyan könyvet is a kezembe, amely jóval többet foglalkozik magával a borral, és kevesebbet a környezetével – de Priewe tudta a dolgát: mint ahogy a főzést sem lehet a végeredménynél kezdeni, úgy a boroknál sem elegendő magát a folyadékot érteni. A következő lépés azonban már lehetne ez – de a lépcsőfokokat nem kell és szabad kihagyni, így senkit ne rettentsenek az elsőre fölöslegesnek tűnő információk: mint azt egy közelmúltbeli borkóstolón magam is tapasztaltam, úgyis előjönnek majd újra és újra.
