A háború tényleg kimeríthetetlen téma: általában még mindig meg lehet közelíteni más szemszögből, illetve lehet még újat belecsempészni az amúgy ismert történelmi eseményekbe (többé-kevésbé átformálva a tényeket, a realitást; de ettől csak még izgalmasabbá válnak a történetek). David R. Gillham fel is tudott mutatni valami egészen más, szokatlan megközelítést: a gyakrabban feldolgozott frontvonal helyett a „békésebb” civil környezetbe kalauzol minket, s főszereplőnek egy asszonyt tett meg. Az Asszonyok városa így a külső csaták helyett a nem kevésbé izgalmas belső vívódásokra helyezi a hangsúlyt.
1943-ban járunk, Berlinben, ahol a gyengébbik nem erősen túlreprezentált. Persze megvan az oka, amiért kis túlzással nagyítóval lehetne keresni a férfiakat: a frontvonalon szolgálják hazájukat, valamint vezetőjüket, Hitlert a második világháború kellős közepén. Itt éli mindennapjait a főhősnő, Sigrid Schröder, akire senkinek egy rossz szava sem lehet, ugyanis példamutató a viselkedése: dolgozni jár, ügyesen gazdálkodik az élelmiszerjegyekkel, és még katona férje anyjáról is gondoskodik (aki finoman szólva, nem éppen a kedvesség mintaképe).
Ám mindez csak egy álca, álarc – vagyis a körülmények kikényszerítette, illetve ahhoz igazított külsőségek. Sőt, több ennél: egy eszköz, mégpedig a mindennapi borzalmak (melybe a nácizmus, maga a háború, az erkölcstelenség mind-mind beletartoznak) elviseléséé. Sigrid számára még ennél is többet jelent egyénileg: szívének titkos, tiltott vágyainak elkendőzését szolgálja. Az egy dolog, hogy férjezett asszony, s az egy másik dolog, hogy szerelmének-szeretőjének se híre, se hamva; a gond ennél jóval nagyobb. Azt hiszem, már mindenki sejti: az illető zsidó. Hogy a helyzet még tovább bonyolódjon, Sigrid belecsöppen egy egészen új, másfajta világba, amelyet jobb lett volna messziről elkerülni. Egy SS-katona és családja hatására történik minden, akik úgy vonzzák őt, mint méhet a virág. De nemcsak ők az egyetlenek, akiket útjába sodor a sors, hanem másokkal – furcsa és bizarr – is lesz Sigridnek dolga.
Az Asszonyok városa komoly, (még azt is mondhatjuk, hogy) megrázó mű. Sigrid alakja bizonyos értelemben tragikus: az évek alatt felépített, zárkózottsággal és magánnyal mint falakkal körülvett „erődítmény” összeomlásnak indul. Ilyesmit senki sem él meg könnyen, pláne nem háborúban. Választások sorozatára kényszerül, amelyek nem egyszer megkérdőjeleződnek az erkölcs, a norma pellengérén.
A történet mögött meghúzódik az is, hogy sosincsen csak jó vagy csak rossz – ergo szélsőséges – döntés; hanem valahogy a kettő között kell egyensúlyozni, persze a hangsúly eltolódhatnak egyik-vagy másik irányba. A döntések súlya vészterhes időkben pedig általában felértékelődik, így komolyabb és sokszor előre nem látható következményekkel is járhatnak. Aki szeretne a világháborúról más aspektusból olvasni, annak az Asszonyok városa megfelelő választás. Széles körben lefed érdeklődési területeket: a történelmi, a pszichológiai, a romantikus történetek kedvelői mind-mind megtalálhatják számításaikat.
