Az amerikai írónő, Ann Leckie, a Mellékes igazság című könyvével robbant be a köztudatba 2013-ban, mely kapcsán szerződést kapott egy trilógia megírására; azóta minden idejét az írásnak szenteli. Az írónő debütáló műve több mint egy egyszerű regény, hiszen aktívan hívja fel a figyelmet a nemek közti egyenlőség hiányára. Leckie, női szerzőként nem találja egyszerűnek a sci-fi műfajában való érvényesülést, és nyíltan felveszi a harcot a női egyenrangúságért való küzdelemben.
Ismerve az írónő világnézetét, és a társadalommal szembeni kritikáját, talán nem meglepő, hogy a Mellékes igazság című könyvének nő a főhőse, sőt regényének összes karakterére női névmással utal (mely az angol ’she’). Ez egyfajta figyelemfelhívás a női írók az irodalmi világban betöltött, napjainkban egyre jelentősebb szerepkörére, mely sokszor elismerés nélkül marad. Az általa teremett mesterséges világban, nincs különbség a nemek között, teljes az egyenlőség. Sokak óva intették Leckiet az egyoldalú személyes névmáshasználatától, ám az írónő nem tágított elképzelésétől.
Ann Leckie zenét tanult a Washingtoni Egyetemen, majd évekig pincérnőként dolgozott, és nem volt köze az íráshoz, habár a sci-fi rajongás egész életét meghatározta. Házasságkötés és gyermekei világra hozása után az ezredfordulót követően kezdett el az írással foglalkozni, bátorsága egy sci-fi írói program elvégzése után jött meg. A Mellékes igazság, egy rendkívüli gondossággal és több éves kemény munkával megalkotott írása, mely azonnal felhívta magára a nagyközönség figyelmét.
Leckie provokatív stílusa, reményei szerint sikeresen készteti majd olvasóit és írótársait a női szerepek újraértékelésre a sci-fi műfajában, csakúgy, mint a női szerzők helyzetére e „férfias” műfajban, továbbá a nemi egyenjogúság átgondolására. Az írónő könyve, nem csak a magvas mondanivalója miatt izgalmas, hanem a több szálon futó cselekményének köszönhetően is, mely garantáltan izgalmas kikapcsolódást nyújt majd a sci-fi rajongóinak.
Leckie zseniálisan használja ki a sci-fi műfaja által biztosított lehetőségeket, hogy a hagyományos genderelmélet hibáit hangsúlyozza, sokszor saját korlátait feszegetve, bár véleménye szerint, lesznek olyanok, akik azt mondják majd, hogy így se ment elég messzire. A Mellékes igazsgág olvasása kétségtelenül kihívás lesz az érdeklődőknek, hiszen mindenki hozzászokott az automatikus, valamilyen szintű, nemek szerinti beskatulyázásra, sokszor tudat alatt is. E könyv olvasása során, furcsa lesz eleinte, hogy az olvasók kénytelenek félretenni előítéleteiket vagy a nemekkel kapcsolatos beidegződéseiket, de minél többet olvasnak el a regényből, annál jobban ráébrednek majd, hogy a nemek meghatározása nélkül is élvezhető a könyv, és a nemek erőltetése szükségtelen, és nincs hatással a cselekményre Leckie könyvében.
A szereplők ‘nemtelenségéről’, és a nemek homályosságáról Jeanette Winterson a Written on the body című könyve jutott eszembe, ahol az első személyű narrátor nemére nincsen konkrét utalás, és az olvasó kedve szerint képzeli el azt. Ha egy női főszereplőt képzel, akkor a történet egy leszbikus párról szól, ha egy férfit, akkor az egy heteroszexuális kapcsolatról. Ez is csupán egy példa arra, hogy a mennyire provokatívvá lehet tenni egy történetet a nemek félreérthetőségével, és, hogy valójában sokszor mennyire szükségtelen a nemek konkretizálása. Ahogy Winterson, úgy Leckie is feladta a leckét, így reméljük, hogy az olvasás élménye mellett, majd sokan elgo
