Tizenegy perc című regényében Paulo Coelho fontos témát, a prostitúció mögöttes okait, a prostituáltak jelenlegi helyzetét kezd el feszegetni, ami már csak azért is dicséretes, mert a népszerű szerző célközönsége, mondjuk úgy, nem abból a körből való, akik erről a kérdésről gyakran és őszintén kezdenének el beszélgetni. Kár azonban, hogy a regény második felében a szerző visszakanyarodik saját stílusához, kendőt terítve saját korábbi tényleg jelentős és érdekes felvetéseire.
Pedig olyan sokat ki lehetett volna hozni ebből a regényből… Főleg annak a Coelhonak, akire már csak azért is odafigyelnek sokan, mert ő Paulo Coelho, a mindentudó bölcs véleményvezér. Ezzel persze lehet vitatkozni vagy egyetérteni, ez mindenkinek szíve joga – ugyanakkor tény, hogy óriási lehetőség nyílt a Tizenegy perc révén arra, hogy sokan szembesüljenek egy olyan társadalmi problémával, amelyet eddig prűden kezeltek, vagy úgy tettek, mintha nem is létezne.
Márpedig létezik… A történet eleje annyira, de annyira tipikus… Egy brazil lányt féligazságokkal Svájcba csábítanak táncosnőnek, aki a karrier, kaland és férjfogás reményében belevág, ugyanakkor hamarosan már prostituáltként tengeti mindennapjait (vagyis minden éjszakáit) egy genfi nightclubban. Azért lássuk be: tipikus történet ez akkor, amikor a nyugati nagyvárosokban tömegével dolgoznak román, ukrán, szlovák, lengyel, cseh, szerb és magyar (!) prostituáltak… (Meg persze brazilok, vietnamiak, stb. – de talán minek a kelet-közép-európai vonal jobban érdekel.
De ez mindegy, az viszont tényleg általános probléma, hogy mi történik ezekkel a lányokkal, és persze az is, hogy mi zajlik bennük. Ugyanis, bár sok helyen ez jogtisztaság tekintetében épp olyan foglalkozás, mint a szakácsoké, szobafestőké, ügyvédeké, kétségtelen tény, hogy sokak lelkében azért mély nyomot hagynak a szexmunkásként eltöltött hónapok-évek. És a regényeit rendre ilyen stílusban író Coelho könnyedén megragadhatta volna a témának ezt az oldalát.
Ő azonban a regény körülbelül felénél úgy döntött, hogy ez mindegy (bár előtte is gyaníthattam volna a sok vallási és spirituális utalásról, hogy nem egészen fognak teljesülni a történettel szemben támasztott elvárásaim), és térjünk csak rá a szexualitás spirituális jelentőségére. (Innen a regény címe: a nettó értelemben vett szex aktusa tizenegy percig tart a férfiak számára.) Ez persze szintén fontos, főleg, ha egy sokat tapasztalt, ám fiatal nő a főhősünk – de fenntartom, hogy nem ez a leglényegesebb.
Ugyanakkor Coelho az alapvárakozásokat így is teljesíti. A „rajongóbb” olvasóiét azzal, hogy hozza azokat a spirituálisan (sokak számára) iránymutatásokat (ráadásul ezúttal ismeretlenebb témában), amiket megszoktak. Nekünk, többieknek, mezei olvasóknak, pedig azzal, hogy azért a saját jól bejáratott mezsgyéjéről kétségtelenül letér a témaválasztással, és sokakat szembesít olyanokkal (akár a prostitúcióval, akár a szexualitás kérdéseivel), amelyről nehezükre eshet pirulás és zavartság nélkül beszélni. A tizenegy perc tehát fontos könyv.
