Múlt és jelen, mindenhol és mindenkor jelen lévő sebek: így lehet pár szóban összefoglalni Lucinda Riley A meredély szélén című regényét – ha felületesek akarnánk lenni. De miért is akarnánk felületesek lenni? A regény ugyanis azért ennél azért jóval többről szól, ha mélyebbre ásunk: az emberi sorsok, kapcsolatot több évtizeden is átívelő összefonódásáról, illetve gondosan eltemetett titkokról, fájdalmakról – az ilyenek pedig, kisebb vagy nagyobb mértékben sokak életében vannak jelen, még ha nem is hasonló formában.
A nemrégiben történt veszteségtől még szenvedve, Grania Ryan New Yorkból visszatért Írországba – gyerekkori otthonába, szerető családja köré. Egy nap betoppan az életébe egy rejtélyes lány, aki örökre megváltoztatja életét. Felbukkanása még misztikusabb: ugyanis egy sziklaszirten pillantja meg a fiatal lányt, Aurorát. S mintha az akkori viharos időjárás is baljóslatot jelezne. Valami megmagyarázhatatlan erő vonzza Graniát hozzá, s édesanyja intelmei ellenére továbbra is közelebb akar kerülni Aurorához, s hamarosan közeli barátság szövődik közöttük.
Azonban régi, 1914-ből származó családi leveleket átkutatva Grania lassan felfedezi, milyen mélyen kötődnek egymáshoz családjaik. Az első világháború borzalmai megelevenednek, egy gyönyörű lelencgyerek, és a táncjáték ellenállhatatlan csábítása felszínre hozza a szívfájdalmakat mint örökséget, amelyek rányomják bélyegüket mindkét család újabb generációira. Végül Aurorára vár a feladat, hogy intuíciójával és lelki erejével talán képes lesz megtörni a múlt rabságában tartó láncokat.
A regényben több síkon futnak a történetszálak: háború sújtotta London és egy keserédes románc, valamint a jelen New Yorkja egy problémás kapcsolattal. A két család, Ryanék és Lisles-ék időn átívelve összekötik a múltat a jelennel – a kapocs egy évszázados varázs, és egy megismétlődni látszó tragédia. Ezenkívül kapunk egy történelmi korrajzot is, mely innen a jelenből mindig izgalmas az olvasónak.
Számos karaktert felvonultat a szerző, akik mind hosszabban tartó benyomást hagynak az olvasóban. Közülük Aurora személye emelhető ki: bár még egy gyerek, ő a legbölcsebb gyerekszereplők közé tartozik, akikkel irodalmi művekben találkozni lehet. Sokkal felnőttesebben, érettebben viselkedik nyolc-kilenc éves kortársainál (így nem csoda, hogy Garnia teljesen odáig van érte). Lenyűgöző és irigylésre méltó személyiséggel ruházta fel az írónő.
A meredély szélén egy szívszorító történet; egyszerre lehangoló és felemelő, az érzelmeket mélyen megmozgató – lehetetlen is közömbösen végigolvasni a regényt, mely a remény veszteség feletti győzelméről szól. Az alapvető, univerzális emberi természetet remekül ragadja meg, s emellé még egy izgalmas történetet is „kanyarintott”. Az emberi történetek, drámák kedvelőinek nagyon ajánlott Lucinda Riley regénye, mely igazi gyöngyszem
