Mindenki cipel a hátán a múltból hozott kőterheket, melyeket a mai napig nem sikerült még leraknia, vagy legalább lefaragnia belőlük egy kicsit – pláne ha igazából nem is önszántából pakolta a zsákjába. A Vissza hozzád című regényben is hasonló szituációval kell megküzdeni a főszereplőknek – de persze a szerző, Nicholas Sparks azért ennél jóval árnyaltabbá tette a történetet. Mert a regény egy perzselő szerelemről (is) szól, amely hirtelen vége szakad, s majd a távoli jövőben megadatik a lehetőség az újbóli fellángolásra.
1984 tavaszán, a gimnazista Amanda Collier és Dawson Cole mélyen és visszavonhatatlanul szerelembe esnek egymással. Bár az ösvény ellentétes oldalain álltak, egymás iránt érzett szerelmük szembeszálltak az észak-karolinai kisvárosi életük rideg valóságával. Csakhogy amint a nyár a végzős évben a végéhez közeledett, előreláthatatlan események éket vertek közéjük, melyek teljesen eltérő útra állították őket.
Most, huszonöt évvel később, Amanda és Dawson szintén hivatalosak Tuck Hostetler temetésére Orientálban – a mentorukéra és egyben bizalmasukéra, aki akkor menedéket nyújtott kettejük románcához. Egyikük sem azt az életet élte azóta, amelyet elképzelt magának…, és egyikük sem tudja elfelejteni azt a szenvedélyes első szerelmet, amely örökre megváltoztatta az életét.
A megboldogult mentor örökségül instrukciókat hagyott hátra az egykori szerelmespárnak. Amint Amanda és Dawson végrehajtják az utasításokat, rájönnek: minden, amit tudtak eddig – magukról, Tuckról és a számukra oly kedvesen dédelgetett álmokról -, nem az volt, aminek látszottak. Arra kényszerülnek most, hogy fájdalmas emlékekkel nézzenek szembe: felfedezik a tagadhatatlan, fekete-fehér igazságokat a múltban meghozott döntéseikről.
A regény szemmel láthatólag nem hoz újat a romantikus műfajba, hisz a rengetegszer feldolgozott szerelmet dolgozza fel, annak minden stációját bejárva: édes együttlét, elszakadás külső erők hatására, újra találkozás, majd innen „hogyan tovább” és fájdalmak – az olvasó meg vár a happy endingre. Ám ez csak egy része a történetnek. Merthogy valójában arról is van itt szó, miként nézünk szembe múltunkkal, vállaljuk fel az akkor hozott döntéseinket, mit kezdünk az életünkbe betoppanó sorsfordulatokkal. Ezek mindenki életében jelen vannak valamilyen formában – amelyek Vissza hozzádban most pont egy mindent elsöprő tinédzserkori szerelemmel kapcsolatban merülnek fel.
Első ránézésre talán unalmasnak tűnhet a cselekmény, de valójában – ha kitartóak, megtapasztalhatják: egyáltalán nem az, mert a szerző gondosan ügyelt a fokozatos és íves építkezésre; továbbá semmi felesleges információ, szereplő nincsen benne – minden lényeges lesz, a maga megfelelő idejében és helyén. A karakterek pedig realisztikusak, sallangtól és túlzásoktól mentesek – így tényleg elhihetjük, hogy (legalábbis részeiben) akár a valóságban is megtörténhet a Vissza hozzád.
Nicholas Sparks tehát egy egyszerű, de mégis bonyolult romantikus-drámai regényt írt, amelyben nincsenek nagy hősök, csak hétköznapi, ugyanakkor erős jellemű emberek. S amiért még plusz pont jár Sparksnak: a mainstreammel ellentétben nem járunk nyakig az ezerédes cukormázban olvasás közben.
