Ismételten elnézést kell kérnünk a teljesen hatásvadász és politikailag inkorrekt címért, ugyanis természetesen csak az egyik legújabb megjelent skandináv krimiről, a sikeres svéd írónő Kristina Ohlsson legújabb magyarul kiadott regényéről, a Dávidcsillagokról van szó. A könyv címe ugyanakkor közel sem annyira hatásvadász, mint a jelen cikké, ugyanis a szerző, a szokásos jeges-fagyos bűnügyekbe oltva valóban a rasszizmus, antiszemitizmus kérdéseit is boncolgatja.
Jó, a boncolgatva azért talán túlzás, de tény, hogy a történetindító gyilkosság és eltűnések valóban egy zsidó óvoda érintettjeivel esnek meg, és a cselekményszál mindvégig szorosan kötődik Izraelhez, zsidó legendákhoz, és a huszonegyedik században is jelen lévő érvényes szélsőségesekhez. Hiba lenne azonban azt feltételezni, hogy ennyiben kimerül a részben közvetlen, részben közvetett mondanivaló: a gyermekek elleni bűncselekmények is előtérbe kerülnek, és itt csupán másodlagos a rasszista indíttatás.
A Dávidcsillagok tehát örömteli módon csatlakozott a társadalmi problémákra fokozottan fogékony krimik sorába. És bár túlzás lenne ezt a fajta tartalmat minden krimitől elvárni, tény, hogy az ilyen jellegű „kiagyilkos?”-krimik alkalmasak arra, hogy akár tudtukon kívül ilyen feladatot is betöltsenek, hisz ha csak az életből merítenek, ahol sok bűncselekményt valamilyen „ellenségként” „könnyű prédaként” azonosított célcsoport ellen követnek el (pl. gyerekek, öregek, nők, hajléktalanok, hogy az etnikai-vallási-nemi identitásról ne is beszéljünk most), és már ennek leírásával is segítenek megkongatni egy-egy, ha nem is vészharangot, de vészcsengőt.
Mindez még akkor is igaz, ha egyébként – és ezzel talán még nem lövöm le a regény csattanóját – magának a cselekmény további részének semmi köze sincs a rasszizmushoz. Már a kezdet erős volt – és a Dávidcsillagok ezzel ellátta társadalmi felelősségvállaló misszióját. Ezt követően pedig már lehet ásni (szintén skandináv módra) a különböző jelenlegi és korábbi szereplők múltjában, családjában, miegymásban. És végülis ez is egyfajta üzenet: az áldozatok zsidók, de nem azért lettek áldozatok, mert zsidók.
Vissza a Dávidcsillagokra: a már jól ismert Fredrika Bergman és Alex Recht által alkotott nyomozópáros ismét főszerepet kap, ezúttal azért is, hogy összefonják az ötkötetes sorozatot, és (talán?) le is zárják azt. A Dávidcsillagok nem hibátlan krimi: az olvasó, ha nagyon akar, találhat benne hibákat és ellentmondásokat. Ugyanakkor valamennyire életszerű is, hisz ezúttal sokkal kevésbé pörgős nyomozást kapunk tálcán.
Ohlsson sorozata talán nem ér fel Jo Nesbo Harry Hole szériájával, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a svéd írónő színesebb témákkal próbálkozott, mint norvég kollégája. Hibázni pedig csak az nem hibázik, aki nem dolgozik – ráadásul a Dávidcsillagokat sem mondanám hibának. Csak más.
