Párizs, egy tinédzserkorú lány és fiú – már ennyi elég ahhoz, hogy belőjük a regény műfaját. Stephanie Perkins egy romantikus sztorit álmodott meg, amely azonban nem a várt mederben folyik, hanem sokkal hétköznapibb színezetet kapott (de persze a flitterpor ennek ellenére sem maradhat el). Az Anna és a francia csókban két fiatal rögös útját követhetjük végig az érzelmek útvesztőjében, miközben küzdenek önmagukkal és életükkel is.
Anna Oliphant már tűkön ülve várja, hogy végre lezáruljon életének egy fejezete, ugyanis végzős az középiskolájában. Utolsó évét jó „eredménnyel” zárja: megvan mindene, ami egy átlagos, a felnőttség küszöbén álló fiatalnak csak kellhet, hogy elindulhasson az életbe: munka, legjobb barátnő, munkája és egy kialakulóban lévő párkapcsolata.
Így nem is csoda, hogy derült égből villámcsapásként éri, mikor édesapja Atlantából Párizsba küldené őt – ráadásul egy bentlakásos iskolába. Annának esze ágában sem lenne mennie, de nem tud mit tenni. Az ürömbe hamarosan azonban öröm vegyül: a sors útjába sodorja a tökéletes fiút Étienne St. Clair képében. De egyelőre még több marad az ürömből, mert kiderül: a fiú foglalt, és Anna is az lesz, ha újra előjönnek az otthoni érzelmei.
A témabeli könyveknek se szeri, se száma, így elég nehéz újat (vagy újként hatót) alkotni, de Stephanie Perkinsnek sikerült bizonyos szempontból nem tucatregénnyel gazdagítania a szórakoztató irodalmat. Kezdjük rögtön a helyszínnel: a szerző választása Párizsra esett, ami azért mondható szerencsésnek, hiszen a város a magával ragadó környezetével, hangulatával ráerősít a cselekményre (senki se csodálkozzon, ha hirtelen kedve támadna odautazni).
A cselekmény sem túl izgalmas, rengeteg helyen lehet találkozni hasonlóval: megváltozik valamilyen életkörülmény, új arcok jönnek az ember életébe, érzelmek vihara dúl a lélekben, stb. Tehát ha már a téma nem eredeti, akkor a cselekménnyel lehet feldobni. Erre az írónő rájött, s számos fordulatot rejtett el, hogy lehessen izgulni Annáért. A másik aduász pedig a karakterek: hogy azok mennyire jól felépítettek, emberiek, viccesek – emellé is pipát tehetünk.
Azt hiszem, a végletekig érzelmes olvasók rajongani fognak a könyvért, hiszen minden elem megtalálható benne, amelyet a romantikus műfaj csak megkövetelhet és elbírhat. Végtelenül szirupos, cukormázas (aki nem bírja a tömény édeset, az olvassa kisebb adagokban, nehogy gyomorrontást kapjon), ami egyúttal alkalmassá teszi az Anna és a francia csókot, hogy egy kis időre elvonuljunk a (hideg, borongós, télies) hétköznapok szürkeségéből. Olyan olvasni, mintha ébren álmodna az ember.
