A tinédzser-, illetve egyetemista korhoz legtöbbünknek kellemes emlékei fűződnek: ezek azok az évek, amikor a leggondtalanabbak vagyunk, s belső óránk szerint egész évben tavasz van, merthogy végig a fellegekben járunk. Az érzelmek, ösztönök zabolátlan ló módjára öntörvényűek, s az orrunknál fogva vezetnek minket – nincs mit tenni. A Jessica Park írta Szeretni bolondulásigban pontosan ez a szituáció: a főhős zavarában azt sem tudja, melyik fiú után fusson.
Julie Seagle gólyaként érkezik Bostonba egy ohiói kisvárosból – és egyúttal édesanyja kollégiumi szobatársának és legjobb barátjának otthonába, a Watkins családhoz, merthogy ők szállásolják el a lányt. A szülők, Erin és Roger szívélyesen üdvözlik őt, de mégis tartják a két, vagy inkább három lépés távolságot, és elméletileg excentrikus szélsőségekig is elmennek. A középső gyerek, Matt egy igazi kocka, aki Michigan legjobb egyetemére jár – édesnek édes, de szociális képességei egy tekercs USB-kábellel érnek fel… A legfiatalabbik testvér, Celeste egy félelmetesen okos, de kiakasztóan kényes tizenhárom éves leányzó, és hozzánőtt idősebb bátyja életnagyságú kartondoboz-másához.
Apropó. legidősebb báty: ő az, aki felkelti Julie érdeklődését. Fin vicces, nagyvonalú, eszes, érzékeny. Szabad is a pálya hozzá – érzelmi síkon, mert fizikailag éppenséggel távolabb már nem is lehetne a fiú: épp a világot járja körbe, s jóformán csak az online térben érhető el, amikor éppen sikerül jelt adnia magáról egy-egy e-mail vagy Facebook-post formájában. Szépen lassan megváltozik, megmozdul valami Julie-ban, s egy nem mindennapi kapcsolat bontakozik ki. De mindez még csak hagyján, mert igazából még életében nem találkozott Finnel.
Bolondság? Meglehet. De inkább azt mondanám, hogy fiatalság; s különben is az érzelmek nem ismernek észérveket. A főszereplő pontosan tudja, illetve megtapasztalja ezt. Többszörösen nehezített pályán mozog: egyrészt az interneten keresztül ismeri meg Finnet élből, másrészt a srác folyton mozgásban van.
Mindeközben meg együtt, vagyis hát benne él Watkinsék furcsaságaiban. Érez valami bizarrt a levegőben. Idővel pedig be is igazolódik megérzése, mert felszínre kerül egy eltemetett titok, ami drámai konfrontációhoz vezet. Ha kérdéseire választ akar kapni, cserébe a Watkins-család egysége a tét. A család működését hihetően ábrázolja és ragadja meg Park, így érdekes elmélyülni és a dolgok mögé pillantani (pszichológus-beállítottságúaknak meg kiváltképp). Karakterábrázolása életszerű: mindenkinek megvan a maga keresztje (és beütése), csakúgy, mint a valóságban bármelyikünknek,de közben nem túlozza el, s megy át karikatúrába.
A Szeretni bolondulásigban egy szívmelengető és szellemes regényhez lehet szerencséje az olvasónak, mely egyszerre szól a családi szeretetről és diszfunkciókról, a mély szívfájdalmakról vagy a nyers kiszolgáltatottságról, sérülékenységről – mint amilyen maga a való élet. Emellé jön izgalomként egy kis rejtély, no meg persze az elmaradhatatlan, mindent elsöprő erejű, térdre rogyasztó románc mellé. Újszerű romantikus, modern, fiatalos történet a Szeretni bolondulásig sorozat első része – kellemes és szórakoztató kikapcsolódást nyújt.
