A Biblia Jelenések könyvét lehet komolyan vagy nem komolyan venni (mindennemű vallásosságtól eltekintve). Azonban az ember fejében mégis ott motoszkál: mi van, ha mégis bekövetkezik? A maja naptár által megjósolt 2012-es világvége esetében is valószínűleg sokakkal megesett, akik viccet csináltak a jövendölésből, hogy pár pillanatra elképzelték annak valóra válását. Tom Perrotta az a „bátor” író, aki előbbire egy regényt épített – jelesül annak egy motívumára, az elragadtatásra. A hátrahagyottak félelmetes vízió egy olyan, nem is annyira távolinak mondott, jövőről, melyről senki sem tudja, tényleg eljön-e.
A történet egy amerikai kisvárosra, Mapletonra szűkíti le a kérdést. A lakók megélik az elragadtatást – ezzel küszködnek, ezzel a borzasztó tudattal élnek. Mert ha meghal valaki, a hátrahagyott szeretteinek sokszor rosszabb – a szituáció analóg: itt is erről van. Hogy ki hogyan birkózik meg a történésekkel, mindenkinek saját dolga, és mindenki másképp is csinálja. A reakciók széles skálán mozognak: van, aki már-már depresszióba esik, míg mások bűnbánó szektához csatlakoznak (hátha tudják menteni még a menthetőt), vagy folytatják hétköznapjaikat a megszokott kerékvágásban, mintha mi sem történt volna.
Kevin Garveynek, Matpleton új polgármesterének ebben a krízishelyzetben (mert végtére is az) nincsen könnyű dolga: nyakába szakadt a város egységének megtartása, a traumatikus állapotban lévő polgároknak remény és cél adása, valamint a gyógyítási-gyógyulási folyamat felgyorsítása. A férfi családja szétesett a történtek hatására: felesége, Laurie belépett egy bűnbánó szektába (melynek tagjai hallgatási esküt tesznek), fia, Tom pedig otthagyta a főiskolát egy hevenyészett, szent Wayne nevű próféta követéséért.
A hátrahagyottak története merész választás a szerzőtől üzenete közvetítésére, a vallásos tartalom miatt. De ez is jól jeli, hogy az olyan dolgok, amelyek igazán számítanak (vagy legalábbis számítani kellene), általános érvényűek és függetlenek nemtől, hittől, fajtól – mindentől. Miközben várják a végítélet napjának eljövetelét, olyan kérdések foglalkoztatják az a szereplőket, olyan dolgokon merengenek el, reflektálva magukra és életükre, amelyek eddig a hétköznapok során nem kerültek elő, feledésbe merültek. S csak a vészhelyzet képes ezeket előhozni háttérből – a méltó helyükre téve, merthogy valójában ezek az élet fontos aspektusai. Ilyenek a házasságok, szerelmek, barátságok, szülő és gyerek közti viszony – vagyis az emberi kapcsolatok –, melyek a világ feje tetejére fordulása nyomán már nem ugyanazok, már más színben tűnnek fel, mint előtte.
Tom Perrotta intelligens módon és ritka tehetséggel világítja meg a hétköznapi emberek küzdelmeit, problémáit. Narratívája igazodik a cselekmény alakulásához; nyugodtság és feltűnésmentesség jellemzi – sikeresen alkalmazta az örök igaz mondás: az egyszerűség gyönyörködtet. Aminek következtében egyrészt élmény olvasni könyvét, másrészt könnyedén, gyorsan lehet haladni vele.
A vallásos motívum riasztó hatású lehet, de ez ne tántorítson el senkit sem A hátrahagyottaktól. Merthogy ez csak a „csomagolás”, s valójában mindenkit érintő témákat boncolgat, mint a szeretet, a kapcsolatok és a veszteség. Teszi mindezt olyan szívszorító és megindító módon, hogy nem lehet szó nélkül, hidegen elmenni regénye mellett. De egy igazán jó mű provokatív, elgondolkodtató, aminek következtében nemcsak élménnyel kecsegtet, hanem fejlődési lehetőséget is nyújt.