Katona (vagy bárki más hatósági személy) gyerekének lenni nem egy leányálom. Hiszen együtt jár a szigorú neveltetéssel, és a „szabálykalitkából” nemigen van szabadulás a nagykorúságig. De annál édesebb a szabadság – ez a kiindulópontja Molly McAdams regényének.
Ilyenkor, szinte már megrészegült állapotban, könnyen veszélyes terepre tévedhet az ember. A Kétesélyes szerelemben főhőse azért nem esik át ennyire a ló másik oldalára: mert (ahogyan a könyv címe is utal rá) pusztán arról van szó, hogy az érzelmeit nem tudja megzabolázni.
S hogyan szabadult ki a lány (egyébként tengerészgyalogos) apja fennhatósága alól? Legálisan: nem kellett mást tennie, mint türelmesen megvárni, míg betölti a tizennyolcat, s elmegy San Diegóba egyetemre. A szigorú gyerekkor után érthető, hogy úgy várta már ezt a pillanatot, mint a Messiást.
Ki is élvezi új életét, annak rendje módja szerint: bulizik, pasizik – mint ahogyan egy rendes, normális egyetemistának „illik”; ebbe az új világba pedig lakótársa avatja be. Az idilli képet azonban megzavarja az a bizonyos öntörvényű, ösztöni kémia, aminek parancsolni nem lehet. Harper ugyanis egy szerelmi háromszögbe csöppen, melynek csúcsán ő „trónol”. Ugyanis beleszeret egyszerre két fiúba is: Chase-be (lakótársa barátjába) és Brandonba (friss szerzeményű barátjába). A hab a tortán, hogy mindketten küzdenek a lány kegyeiért, akinek minden kívánságát lesik.
A cím igen találó lett, hiszen jól kifejezi a főhősnő problémáját, dilemmáját. Ami egyébként teljesen hétköznapi dolog, bármelyikünk egy ilyen szituációba csöppenhet (vagy talán már elő is fordult) – de hát nem lehet embereket részeikre szedni, majd nekünk tetsző külső-belső tulajdonságaikból összegyúrni a tökéletest.
Brandon és Chase ellentettjei egymásnak: előbbi lágyabb, romantikusabb, míg utóbbi a tipikus rosszfiú alkat (így már nem is csoda, hogy Harper odavan mindkettejükért). Egyvalami mégis közös: Harper. Aki érett, csodálatra és szeretetre méltó (legalábbis a két fiúkéra biztosan), s az esze a helyén van. Azonban mindannyiuknak (főleg Brandonnak) vannak furcsa, idegesítő, oda nem illő megnyilvánulásai. Valószínűleg az írónő nem töltött túl sok időt a karakterkidolgozással.
A történet nem tűnik túl izgalmasnak, azonban a látszat csal. Merthogy a szerző elrejtett benne egy jelentős fordulatot nagyjából félúton, s onnantól rendesen játszik az olvasó érzelmeivel is (nehogy kimaradjanak a jóból, ha már a szereplők rendesen benne vannak az érzelmek kusza hálójának sűrűjében), és még a végén is tartogat meglepetést.
A Kétesélyes szerelem összességében egy korrekt, könnyen olvasható, élvezhető regény a maga fiatalos, romantikus műfajában. A szívet több tekintetben is próbára teszi, életszerű helyzetet dolgoz fel, de a helyenkénti valótlanságoknak betudhatóan csak a felszínt kapargatja. Ettől függetlenül képes hatni az olvasóra – ezzel pedig be is tölti ez a regény a sorsát.
