Laurell K. Hamiltont, azt hiszem, már nem kell bemutatnunk: a nevével fémjelzett könyvről műfaji besorolást segítő címkék nélkül is tudni a boltokban, hogy mire számíthatunk (de ha mégsem, akkor lerántjuk a leplet: urban fantasyról van szó). Vágyak, halál, váratlan teherbe esések, megcsalások, puccsok, intrikák – ezek azok, amiket mindenképp megkaphatunk műveiben. A Merry Gentry-sorozatban sincs ez másként, amelynek immáron kilencedik részében újra találkozhatunk a tökös főhősnővel, akit ezúttal meglágyít az élet természetes rendje: anya lesz.
A sztori ott folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt, miután Merryt állapotosan a Seelie király megerőszakolta, valamint az Unseelie királynő megőrült fia halála miatt. Merry Gentry hercegnőnek nincs sok ideje hátra: hamarosan életet ad hármas ikreinek az ad hoc felállított los angeles-i udvarban. E történés politikai és személyes problémák, komplikációk egész láncolatát indítja el a tündérvilágban – s ami a legrosszabb, a szívéhez legközelebb állók sem lehetnek biztonságban.
Merry, aki születési nevén Meredith NicEssus hercegnő, a legelső amerikai földön született tündérhercegnő, s ereiben a Seelie-i és az Unseelie-i királyi vér is csörgedezik. Minek után számtalan merényletet túlélt, Kaliforniába menekült, s halandó életet élt magánbefektetőként több éven át. Csakhogy az utóbbi időben mágiája felébredt, ami után úgy döntött, megalapítja saját udvartartását – erős szeretőkkel –, s ezzel egy időben különféle hatalmas természetfeletti lénnyel kötött szövetséget.
Mindkét (az előbb említett) tündérudvart terméketlen vezetők irányítják, aminek következtében az egész népességet terméketlenséggel sújtják. Közülük sokan Los Angelesbe indulnak Merryhez, hogy vele szövetségre lépve sikerüljön gyereket nemzeniük. Mindeközben a hercegnő ellensége, Taranis kirány varászerőt és jogi eszközöket használva mindent elkövet, hogy Merryt a saját szolgálatába állítsa. Ám Merry teherbe esik két szeretőjétől a férfiháremből. Ezek az események pedig személyes problémák, komplikációk egészen bonyolult, sőt néha talán meglepőnek is mondható láncolatát indítja el a tündérvilágban – s ami a legrosszabb, a szívéhez legközelebb állók sem lehetnek biztonságban.
A Borzongató fény folytatja a sorozatban már bevált receptet: politika, intrika, belviszályok hatják át, illetve határozzák meg alapjaiban a történetet. Meredith ugyebár A Sluagh királynője, de szerettei védelmét előtérbe helyezve lemondott, vállalva a száműzetés büntetését. Az erotika szintén és szokásosan erősen jelen van a történetben (ez már Hamilton védjegye): szóban és tettekben, kis híján szinte minden oldalon bele lehet botlani a pikáns jelenetekbe.
Annyiban viszont eltér ez a rész, hogy kevésbé akciódús az eddigiekhez képest, s a cselekmény súlypontja eltolódott az érzelmek (valamint a testiség) felé – de ez érthető, hisz az újszülötteket fenyegető veszély miatt Merryben felébrednek anya(tigtis)i ösztönök. A korábbi kötetek fényében ez furcsa, szokatlan lehet, s talán túlságosan cukormázas-csöpögős (pedig önmagában még nem lépi át a tűréshatárt a műfaj tekintetében, de persze ez ízlések és pofonok kérdése).
Az olvasás továbbra is gördülékeny, a szerző hozza a megszokott minőséget és stílust: briliáns történetmesélése, látványos világépítése, a fizikai és spirituális részletekbe bocsátkozás és gazdag fantáziája még mindig megérik az olvasó idejét. Ebben a részben pár kérdés felmerül a halandóság kapcsán, amelyek a további részekben remélhetőleg és várhatóan megválaszolásra is kerülnek.
A Borzongató fény a Merry Gentry-sorozatban egy lisghtosabb részre sikeredett, hisz a szerző ezúttal az érzelmek tengerére evezett el, ami miatt annyira nem lett „hamiltonos” ez a regény – így pedig előfordulhat, hogy valakinek kis hiányérzete támadhat. Természetesen ez a mű értékéből nem von le túlzottan sokat, illetve Laurell K. Hamilton biztosan tartogat még meglepetéseket, izgalmakat a tarsolyában.