2014. november 17-22.
* November 19., szerda 17 óra – Feledy-ház
SERES JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ (1920-2004) EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA
A művésznemzedékek sorát felnevelő művész gazdag örökséget hagyott hátra, amelyet nemcsak műgyűjtők, hanem a Herman Ottó Múzeum és a város közintézményei is őriznek. E ritkán megtekinthető anyagból válogattak a kiállítás szervezői jelen alkalommal. Miskolcon művészek sora nevelkedett a keze alatt, akik ma kötődnek Seres Jánoshoz. Az ő segítségükkel megidézzük a művészt, a tanárt, az embert is.
2014. december 4-én a Petró-házban egy pódiumbeszélgetés fogja a kiállítást kísérni, ahol tanítványok idézik fel emlékeiket Seres Jánosról.
Seres János 1920. július 22-én született a csereháti Selyeb községben, Abaúj megyében. A miskolci Református Révay József gimnázium elvégzése után 1939-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait, a Képzőművészeti Főiskola rajztanár szakán, ahol Rudnay Gyula növendéke volt. A főiskola elvégzése után 1947-ben telepedett le Miskolcon és a város művészeti életének központi alakjává vált.
Az 1950-es évektől képzőművészeti szakköröket vezetett. Nagy szerepe játszott Miskolc képzőművészeti életének felpezsdítésében, egyik szervezője volt az I. Országos Miskolci Képzőművészeti Tárlatnak. Ugyancsak egyik kezdeményezője volt a Rajzok című, évenként ismétlődő kiállítás-sorozatnak, amelyet a Miskolci Galériában mutattak be. Heves megye képzőművészeti életét az Akvarell Biennále gondolatának felvetésével irányította új lehetőségek felé. Mint a Magyar Képző- és Iparművészek Észak-magyarországi Területi Szervezetének titkára is jelentős szervező- és propagandamunkát végzett. Vezetője volt a Diósgyőri Vasas Képzőművészeti Szabadiskolának és a Zempléni Rajztanárok pedagógus stúdiónak is.
1968-ban meghívást kapott az Egri Tanárképző Főiskola Rajz tanszékére, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Népművelés terén kifejtett munkájáért „Szocialista Kultúráért” kitüntetést kapott 1970-ben, majd 1975-ben. 1974-ben művészi munkássága elismeréseként Heves megye Tanácsának Művészeti díját kapta.
* November 20., csütörtök 17 óra – Rákóczi-ház
„KAVICS A SÍRRA… MISKOLC 1946”
Pelle János kutatásai alapján készült dokumentumfilm vetítése (rendező: Vitézy László) és
BENEDEK ISTVÁN GÁBOR: MISKOLC, ZSIDÓ UTCA ’46
című könyvének bemutatója és beszélgetés a szerzőkkel
A beszélgetést moderálja: Somorjai Lehel történész
Az, hogy 1944-45-ben Magyarországon addig elképzelhetetlen tragédia történt, utána pedig óriási fordulat történt a társadalom életében, a kortársak számára is nyilvánvaló volt. A totális kudarccal végződött második világháború katonai és civil vesztesége Magyarországon a holokauszt áldozataival együtt meghaladja a kilencszázezer főt. Arról azonban vagy fél évszázadon át még csak vitatkozni sem lehetett, hogy a félrevezetett, és cinikusan manipulált tömegek mennyiben alakították saját végzetüket.
Erre a kérdésre is keresi a választ Benedek István Gábor Miskolc, Zsidó utca’46 című kisregénye, melyet most mutatunk be az olvasóknak. A kötet végén hosszabb tanulmány olvasható, A tömeg és a tanuk – a Holokauszt miskolci öröksége címmel. Szerzőjének, Pelle Jánosnak a kutatásai alapján készítette a Magyar Televízió a Kavics a sírra… című dokumentumfilmet. A Vitézy László által rendezett, ötven perces film első nyilvános vetítésére kerül sor ez alkalommal.
1946. július 30-án és augusztus 1-jén két „népítélet”, valójában lincselés történt Miskolcon. Az eseményeknek – melyekhez hasonló addig soha nem történt Magyarországon, nemhogy egy nagyváros közepén, de még egy eldugott faluban sem – három főszereplője volt.
Először is az áldozatok. Két malomtulajdonost támadt meg a tömeg, akiket minden alap nélkül árdrágítással és spekulációval vádoltak, majd két nap múlva egy rendőrtisztre, aki őrizetbe vette és kihallgatta a malmosokat agyonverő vasmunkásokat. A malmosok zsidó vallásúak voltak, a rendőrtiszt pedig zsidó származású kommunista párttag. Mindhárman holocaust-túlélők.
A második főszeplő volt a jórészt vasmunkásokból és bányászokból álló tömeg, mely 1944-ig jórészt radikálisan nacionalista és antiszemita érzelmű volt, de ekkoriban már a kommunista demagógia hatása alá került.
A harmadik főszereplő a hatóság, illetve a megszálló szovjet csapatok helyi parancsnoksága. Végig közreműködött az eseményekben a helyi rendőrség, illetve politikai rendőrség, a már ekkor is kétes hírnévnek örvendő ÁVÓ. Mögötte állt az MKP helyi és országos vezetősége, személy szerint Rákosi Mátyás, Rajk László és Péter Gábor.
* November 21., péntek 17 óra – Feledy-ház
IRODALMI FONÓ
Téma: A MŰÚT folyóirat
Szerkeszti: Nónay Gábor
