Komoly kihívás előtt áll a hazai tenyésztés-szervezés, hiszen egyre élesebb versenyben kell helytállni a magyar tenyésztőszervezeteknek, ahol a tőkeerős, nemzetközi beágyazottsággal rendelkező versenytársak igyekeznek mind több ország állattenyésztésében a nemesítő munkát, a tenyészállat-előállítás irányítását a saját kezükbe venni – derült ki a „Tenyésztés-szervezés Magyarországon – múltunk és jövőnk” tudományos tanácskozást megelőző sajtótájékoztatón.
A Magyar Tudományos Akadémia Állattenyésztési, Takarmányozási és Gyepgazdálkodási Tudományos Bizottsága, a Magyar Állattenyésztők Szövetsége, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közösen, Fazekas Sándor fővédnöksége mellett szervezett félnapos rendezvénye a hazai tenyésztés-szervezés múltjának tükrében kereste a válaszokat azokra a kihívásokra, melyekkel az ágazatnak a közeljövőben elkerülhetetlenül szembe kell néznie. Bár a helyzet nem ideális, a rendszerváltás óta sikerült megteremteni azokat az erős alapokat, melyekre építkezni lehet, tudhattuk meg Szabó Ferenctől, az MTA Állatnemesítési, -tenyésztési, Takarmányozási és Gyepgazdálkodási Tudományos Bizottságának elnökétől.
„Az elmúlt 25 év egyértelműen a hazai tenyésztés-szervezés sikerének tekinthető. A tenyésztők áldozatos munkájának köszönhetően hazánk világszínvonalú genetikai alapokat mondhat magáénak, és a legkorszerűbb módszerek kerülnek alkalmazásra.” – mondta. „Azonban továbbra is fájó pont, hogy mindezt a potenciált közel sem minden esetben sikerül olyan mértékben az ágazat javára fordítani, mint amennyire szeretnénk.” – tette hozzá Szabó Ferenc.
A szakmai alapok mellett szervezeti beágyazottság tekintetében is sikeresnek tekinthetők az elmúlt évtizedek. Mint azt Németh Tamás, az MTA Agrártudományok Osztályának elnöke elmondta, a magyar mezőgazdaság állami és szakmai szempontból jól összefogott, a piramis-jelleggel egymásra épülő szervezetek mindent átszövő hálózatát példás együttműködés jellemzi, melynek releváns bizottságain keresztül az MTA is tevékeny résztvevője, alakítója. „A közvetítői szerep mellett különösen sikeresnek mondhatóak az elmúlt évek gyakorlati jellegű kezdeményezései is, ilyen többek között az Agrárkamarával közösen megvalósított agrárszaktanácsadási rendszer.” A hasonló kooperációk szerepe ráadásul a jövőben csak fokozódni fog, Németh Tamás szerint a természeti erőforrások hatékonyabb kihasználása és védelme lesz a közeljövő egyik olyan területe, ami jellemzően azt a magas szintű szakmai, politikai és társadalmi együttműködést követeli meg, amelyhez az Akadémia biztosítani tudja a megfelelő hátteret.
Fekete Balázs, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének (MÁSZ) elnöke a közelmúlt eredményeire hívta fel a figyelmet. Elmondása szerint Magyarországon ugyan talán sosem volt olyan csekély az állatállomány, mint az elmúlt években, ám a legfrissebb KSH adatok már jól mutatják a nemrégiben bevezetett sertés-áfa csökkentés áldásos hatásait. Hozzátette, a minimális javulás ugyan még nem a tényleges gyarapodást, sokkal inkább az eddigi fekete-, illetve szürke sertésállomány „kifehéredését” jelenti, azonban ez már önmagában is fontos és folytatandó eredmény a látszólag kevésbé fontos fajták esetében is. Az ágazat előtt álló esélyről szólva hangsúlyozta, Magyarországon megtalálható szinte valamennyi olyan fajta, amelyekkel a világban más tenyésztők dolgoznak, sőt, egyes esetekben talán túl sok is.
„Kevesebb fajtával lényegesen jobb eredményeket lehetne elérni, ennek megvalósításához azonban célirányos nemzeti tenyésztési programokkal és hatékony marketinggel, sikeresen lehetne felvenni a versenyt akár a tőkeerős, globális tenyésztővállalkozásokkal is.” Hozzátette, az ágazat önmagában erre nem lesz képes, még ilyen magas szinten képzett szakemberekkel sem, hiszen az profitérdekelt globális vállalatokkal szemben itthon társadalmi formában működnek a tenyésztőszervezetek.
Szintén a nemzetközi körülményekre hívta fel a figyelmet Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, aki szerint a globalizálódás igénye uniós szinten is igen felkapott téma. A hazai állattenyésztés érdekeivel azonban tökéletesen ellentétesek azok a törekvések, melyek tőkeerős cégek kezébe helyeznék lényegében a teljes ágazatot. „Jelenleg egy hosszúra nyúló tervezési folyamat elején járunk, melyben minden ország igyekszik a saját érdekeit érvényesíteni. A tárgyalási pozícióink kifejezetten erősek, bízunk benne, hogy sikerül tovább erősíteni azokat.” Hozzátette, ehhez nélkülözhetetlen az ágazat hazai megerősítése, melynek kiváló első lépése volt a sertés-áfa csökkentése, aminek kedvező hatását a tenyésztők és árutermelők is érzékelik.
„Nem szabad azonban itt megállni, a sertés mellett a többi gazdasági állatfajnál is égető szükség lenne hasonló intézkedésekre, hiszen az áfa kikerülésével, vagy annak elcsalásával behozhatatlan versenyelőnyre tesznek szert egyesek, teljesen ellehetetlenítve a legálisan működő vállalkozásokat.” Győrffy Balázs beszámolója szerint az Agrárkamarában kiemelt kérdés a leginkább fenyegetett ágazatok helyzetének ilyen úton való rendezése, jelenleg is külön munkacsoport dolgozik azon, hogy rövid időn belül konkrét és átfogó javaslatcsomagot tudjanak a kormány elé tenni. „Bízom benne, hogy közös erőfeszítéssel ezt sikerre lehet vinni.”
Jakab István, az Országgyűlés alelnöke és a MAGOSZ elnöke köszöntőjében a fenti gondolatokat tovább fonva kifejezte elismerését a szakmai szervezetek munkája előtt. Véleménye szerint ezekben ma olyan példaértékű tudás, elszántság és tapasztalat összpontosul, melyekkel minden esély adott arra, hogy európai szintű, mégis a hazai hagyományokra építkező alapokra helyezzük az állattenyésztést. „A közeljövő legfontosabb kérdése, hogy megvan-e bennünk a megfelelő elszántság és akarat ahhoz, hogy a magyar állattenyésztés ügyét annak fontosságához mérten szolgáljuk. Hiszem, hogy a tárca által elkülönített források célirányos felhasználásával, valamint szívós, kitartó és következetes munkával nem maradhat el az eredmény.”
