Az idő mindenkit foglalkoztatni szokott valamilyen formában, hiszen annak viszonylatában vagyunk képesek betájolni, illetve nyomon követni életünket: mi volt, van és lesz? Ezek érdekes kérdések már önmagunkkal kapcsolatban is, nemhogy egy országra vagy akár az egész világra kiterjesztve.
Időutazni (még?) nem tudunk, s a múltat tényszerű bizonyítékok fényében, míg a jövőt hipotézisekkel ismerhetjük csupán meg. A képzelet jóvoltából az irodalomban viszont fittyet lehet hányni az efféle akadályoknak. Ian McDonald is ezt tette regényében, a Brasylban, melynek címe beszédes, hisz sugallja, hogy Brazília lehet a könyv témája (legalábbis átvitt értelemben).
A cikk címe már elárulja, hogy a dél-amerikai ország három idősíkon jelenik meg. Mégpedig nem is akárhogyan, ugyanis három szereplő sorsán keresztül, három különböző korszakban. 1732-ben Luis Quinn atyával, egy jezsuita pappal ismerkedhetünk meg, akit Rio Negróba küldenek, hogy megtalálja és megbüntesse egy testvérét. Az ok, hogy túllépte vallásának, hitének határait, és a hátországban egy hatalmas birodalmat hozott létre. Az atya egy francia földrajztudóssal és kémmel karöltve, amit az Amazonas holtágaiban felfedez, próbára teszi hitét és realitását a megtörésig.
Az ambiciózus Marcelina Hoffmann életébe a 2006-beli Rio városában pillanthatunk bele. Olyan valóságshow-k producereként dolgozik, amelyek leadásán még a Fox is hezitál; célja, hogy berobbanjon és nevet szerezzen a szakmában. Merész ötlete támad: egy eltűnt kegyvesztett Világkupa-focista és legenda keresésére indul. Ezzel egyúttal olyan dologba ártja magát bele, ami felülmúlja minden képzeletét: egy ősi konspirációba, ami nemcsak életét, hanem a lelkét is veszélyezteti.
2032-ben a sokmillió lakos Sao Paolóban, ahol a gazdagság és szegénység metsző ellentéte mindennapos jelenség, a menedzser Edson balszerencséjére beleszeret egy illegális kvantumszámításokat végző szakértőbe.
Elég nehéz elképzelni, mi köze lehet az imént bemutatott három személynek egymáshoz, azonban higgye el a kedves olvasó, hogy kötődnek egymáshoz. McDonald történetet precízen szövögeti, mégis a három szál van annyira különálló, hogy olyan, mintha három sztorit olvasnánk, a maga külön hangulatával, benyomásával – ez pedig csak tovább növeli a cselekmény változatosságát, ami ugyebár gyönyörködtet.
Arra is figyelt a szerző, hogy mindig éppen csak a szükséges információmennyiséget szellőzteti meg; ennek eredménye pedig nem más, mint hogy eszelősen faljuk az oldalakat. Ami a különlegességeket illeti, nem állt meg a különös időkoncepcióval- és vezetést, hanem tovább merészkedett: történelmet és rejtélyt kevert össze, amiből aztán egy bizarr, szokatlan regényt kerekedett ki végül. Hiszen mit keres például egyazon könyvben a vallás, a média, a kvantumfizika?
A Brasyl egy kiemelkedő és egyedi, nem mainstream sci-fi alkotás. Maradandó élményt képes nyújtani már eleve a történetével, amely nem összekapkodott, illogikus, de mindemellett még gondolkodásra is késztet. A műfajban különlegességeket keresők örvendhetnek, mert McDonald igazi ínyencséget nyújt nekik ezüsttálcán.
