Sebeket mindannyian cipelünk. Melyekkel szembenézni egyedül a legnehezebb, ezért jó, ha van mellettünk valaki, miközben megvívjuk a magunk harcát a világgal vagy önmagunkkal. Az Örök rabságnak, a Julie Kenner írta Stark-trilógiája befejező kötetének szerelmespárjára is nehéz idők járnak. Eddig a férfi állta a sarat, ám most a nőn van most a sor, hogy párjának segítsen szembenéznie a múltjával. Tehát még nincs itt a boldogság ideje, a viszontagságok megtépázhatják annyira a kapcsolatukat, hogy az véget is ér; de ha túlélik, akkor a legutolsó akadály is elhárul előlük – s ami nem öl meg, az megerősít.
Az előzményekben Nikki Fairchild problémája volt terítéken: tizenévesen szépségkirálynő lett, az egyetemet kitűnő diplomával végezte el – mondhatni, tökéletes az élete. Csakhogy ez a felszín, mert az édesanyja felől ránehezedő súlyt önbántalmazással vezette le. E részben azonban inkább a főszereplő kerül górcső alá. Damien Stark teniszcsillag volt, mostanra pályát váltott, és sikeres, milliárdos üzletemberré vált. Mondhatni, nincs akadály előtte, rettenthetetlen és sebezhetetlen. Pedig valamivel rendesen a padlóra lehetne küldeni, és ettől retteg folyamatosan: egy fotó napvilágra kerülésétől, melyen az látható, miközben gyerekkori önmagát molesztálják. Aztán baljós dolog történik: Nikki fenyegető leveleket kezd kapni.
A cím elég beszédes, hiszen az alapján azonnal tudjuk, hogy erotikus könyvről van szó. Valóban nem szenvedhetünk hiányt romantikus és szenvedélyes érzelmekben, pikáns jelenetekben – műfaji sajátosságok, megkerülhetetlenek. Ahogyan a felállás és a szereposztás is: a férfi adoniszi külsejű és kőgazdag, a lány gyönyörű és sérülékeny, törékeny. Annyiban több, másabb a megszokott csapásiránytól, hogy a férfi sem makulátlan a múltját és lelki világát illetően. Ez pedig már emberközelibbé, természetesebbé teszi a sztorit.
A főszereplők mindketten olyan karakterek, akikkel csak szimpatizálni lehet, nehéz gyerekkoruk miatt. Nikki rendkívül hűséges Damienhez, és meg is bízik benne, ugyanakkor érthető okokból félelmekkel teli, bezárkózott, és ezért kétszer meggondolja, mibe menjen bele, mire mondjon igent. Damien ezzel szemben nem nagyon ismeri a nemet. Remek párost alkotnak így, egymással és egymásért küzdve.
A harmadik kötetben Nikkinek és Damiennek az eddigieknél több dolga van külső emberekkel, s nem tudni, kiben lehet megbízni. Ez izgalomban tartja az olvasót, s egyben váratlan meglepetéseket és fordulatokat is tartogat. Az írónő feszültséget pedig még tovább fokozza azáltal, hogy a mézesmadzagot lehető legtovább elhúzza: Damiennek nem igazán akaródzik lerántani a leplet titkáról, hiába ostromolja őt szerelme kérdésekkel. Viszont végre megnyílik (éppen ideje volt): színt vall érzelmeiről Nikkinek.
A Stark-trilógia egy igazán szerethető, emberi történet két emberről, akik átéltek traumákat az életükben, s aztán egymásnak segítenek feldolgozni azokat. Szép történet ez az életúton elénk sodródó akadályokról, és azok leküzdéséről. A romantikus-erotikus műfaj műszerű regényei között Julie Kenner műve valódi színt visz.
