A most bemutatásra és ajánlásra kerülő könyvvel leginkább az édesanyák tudnak szimpatizálni, együtt érezni, mert egy gyermek elvesztéséről szól. Ez olyan tragédia, amelyet sohasem lehet kiheverni. Így van ezzel Geniver Loxley is, a Mióta meghaltál főhőse. Sophie McKenzie azonban nem „puszta” emberi drámát írt meg ebben a regényben (pedig az is elég súlyos lenne), hanem csavart még egyet a történeten: a gyászt egy lebilincselően izgalmas pszichológiai krimibe csomagolta.
Geniver még fel sem ocsúdhatott a szülésből, máris elvesztette újszülött kislányát halvaszületés miatt – aminek immáron idestova nyolc éve. Ez egy édesanya számára alighanem a lehető legrosszabb, ami csak történhet. El is vesztett akkor magából egy darabot, az életkedvéről nem is beszélve, s azóta alkotói válságban is szenved (merthogy író a foglalkozása). Azóta sem tette magát túl a szomorú történteken, melyre egy-egy gyermek vagy babakocsi mindig emlékezteti.
Imái egy nap meghallgatásra találnak: megtudja, hogy Beth él. Az informátor egy idegen, így nem valami hiteles – de mit számít ez, mikor visszatért a remény? Állítólag az történhetett, hogy másvalakinek adták még oda a csecsemőt a kórházban. Hihet-e ennek az embernek Gen? Kezdetét is veszi ezzel a lány, és persze az igazság felkutatása…
Mély és igazi emberi dráma a Mióta meghaltál. Nemcsak a tragédia, hanem az édesanya emiatti szűnni nem akaró fájdalma, küzdelme miatt is. Azt is láthatjuk, miként fordul át a reményvesztettség és a réges-régi lemondás reménykedésbe, majd pedig megszállott kutatásba – miközben a psziché a múltbeli események megváltoztatásával próbálja feldolgozni a 180 fokos fordulatot vett eseményeket. Borzasztó mentális tortúrát él át a főhősnő. A cselekmény tehát kissé nehézkesen indul, majd egyre jobban fokozódik a tempó – azonban ez így van jól, így reális, hiszen jól leköveti, ahogyan Gen először tétlenül, értetlenül befogadja, majd feldolgozza lánya életben levésének tényét, ezt követően pedig anyatigrisként tűzön-vízen át, mindent megmozgatva megkeresi.
A másik, ami átszövi az egész regényt, az a hazugság. Ez csak tovább fokozza azt az őrületet, amely a főszereplő életében folyik; az olvasókban pedig a feszültségnek segít a tetőfokára hágni. Ami a csavaros történetszövés révén a végkifejletben el is fog jönni – vigyázat, csattanni fog. Sofie McKenzie igazi „nőcis” krimit írt a témájából kifolyólag, amely ennek ellenére azonban a férfiakat sem hagyja hidegen – azaz épphogy de, mert a borzongás és a lúdbőrzés garantált. Ebben a krimiben elegendő mennyiségben van meg minden, ami csak kellhet egy jó könyvhöz a műfajban
