Örkény István Tótékjával indul a prózai évad a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában. A tragikomédiát október 4-én láthatja először a közönség, Görög László és Szatmári György főszereplésével, Béres Attila rendezésében.
Örkény István fél évet töltött az orosz fronton. A II. Magyar Hadsereggel kétezer kilométert gyalogolt, lövészárkot ásott, aknát szedett, drótakadályt állított. Majd hadifogságba került. Így élte túl a háborút, ellentétben azzal a hatvanezer magyar katonával, akik elestek vagy megfagytak a Don-kanyarban. A Tótékat – saját bevallása szerint – miattuk írta meg: „az ő telük, az ő sorsuk” nem hagyta nyugodni.
A Tóték mégsem tragédia, hanem tragikomédia. Mátraszentannán, ahol a történet játszódik, nincsenek lövészárkok és drótakadályok. Van viszont egy postás, aki önkényesen szelektál a frontról érkező levelek között, egy pszichiáter professzor, aki őrültebb a betegeinél, egy plébános, aki már maga sem tudja, mit tanácsoljon híveinek, és vannak Tóték, akik végkimerülésig dobozokat gyártanak, csak hogy fiuk parancsnokát ne sértsék meg. Mátraszentannán nem a test pusztul, „csak” a lélek és az értelem.
A Miskolci Nemzeti Színház Tóték-bemutatójának központi kérdése a felelősség. Meddig tart a fiúgyermek (a család, a magánszféra) védelme, és honnan kezdődik a megbocsáthatatlan vétek, a feltétlen megfelelés egy őrült hatalomnak. A darabban ez az átmenet aprónak tűnő árulások sorozatán keresztül vezet, a végeredmény mégis a teljes széthullás és a megőrizni vágyott értékek pusztulása.
Béres Attila rendező és Horesnyi Balázs díszlettervező egy letisztult, absztrakt térbe helyezi az előadást, melynek központi eleme az a több száz fehér ing, amit részben a miskolci nézők ajándékoztak a színháznak. Ahogy Örkény írta a darab előszavában: a Tótékkal mindazoknak a magyar katonáknak akar emléket állítani, akik a második világháború őrületében, egy lehetetlen és egyenlőtlen harcban a Donnál meghaltak. A rendezői elképzelés is ezt hangsúlyozza: Örkény története attól igazán hátborzongató, ami a békés falutól távol, a fronton történik, és amiről – Tótékkal ellentétben – nekünk ma már tudomásunk van.
„1943. január 13-án, a Don-kanyarban, elkezdett lefelé görögni az a szikla, mellyel a magyar hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett.
Egy barátom, Cseres Tibor, aki ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember fagyott meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban.
Az, hogy én élek, a valószínűségnek egészen kicsike töredéke csak. Talán ezért van az, hogy az ő telük, az ő sorsuk azóta sem hagyott megnyugodni. A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen másról, de én írás közben mégis mindig rájuk gondoltam. A legtöbben ülve fagytak meg, s ahogy ott ültek, márványba fagyott arccal, még most is hátamban érzem a tekintetüket.”
Örkény István, 1967.
Örkény István:
TÓTÉK
tragikomédia két részben
Őrnagy GÖRÖG LÁSZLÓ Jászai-díjas
Tót SZATMÁRI GYÖRGY
Tótné NÁDASY ERIKA
Ágika CZAKÓ JULIANNA
A postás MOLNÁR SÁNDOR TAMÁS
Tomaji plébános/Cipriani professzor/
A lajt tulajdonosa/Elegáns őrnagy: KOKICS PÉTER
Gizi Gézáné,egy rossz hírű nő MÄRCZ FRUZSINA
Díszlettervező: HORESNYI BALÁZS
Jelmeztervező: PILINYI MÁRTA
Dramaturg: ARI-NAGY BARBARA
Ügyelő: LICHTENSTEIN PÁL
Súgó: FEKETE ZSOLT
Rendezőasszisztens: KRISTON SZABOLCS
Rendező:
BÉRES ATTILA
Bemutató: 2014. október 4. 19 óra, Kamaraszínház
A Tóték c. előadás a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével kerül bemutatásra.
Fotó:mnsz.hu
