A Selmeci diákhagyományok – a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia diákhagyományainak továbbélése a jogutód intézményekben (Miskolci Egyetem, Nyugat-magyarországi Egyetem).
A szellemi kulturális örökség részévé választották a „Selmeci diákhagyományokat”. Az új örökség-elem az idén kerül fel az UNESCO szellemi kulturális örökség magyar listájára. (http://www.szellemiorokseg.hu/) Immár hagyomány, hogy a Kulturális Örökség Napjai megnyitóján hirdetik ki a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére újonnan felkerülő örökségeket. Az elismerést az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán képviseletében Dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár és L. Simon László parlamenti államtitkár adta át 2014. szeptember 19-én egyetemünk rektora részére.
A selmeci diákhagyományok eredete a Selmecbányán 1735-ben alapított Bányászati Tanintézet, később Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatóihoz és hallgatói önszerveződéseihez kötődik. A hagyományok az intézmény Sopronba, majd Miskolcra költözése után is fennmaradtak, sőt további helyi elemekkel bővültek, és a mai napig élnek a soproni és a miskolci egyetemi hallgatóság körében.
Ezen hagyományok része többek között az egyenruha-viselet, a napjainkban is szigorú szabályok szerint szerveződő diáktársaságok működése, a társaságok által rendezett, meghatározott ceremóniák szerint zajló szakestélyek, a daloskönyvekben összegyűjtött diáknóták, valamint a nótázás, a valétálás (búcsúzás) szokása, mely utóbbihoz a Szalamander (fáklyás felvonulás a városban) és a valétabál eseményei tartoznak.
A külsőségeken túl azonban sokkal fontosabb az a belső tartalom, amit „selmeci szellemnek” nevezünk, és amelynek legfőbb jellemzői a vidámság, a barátság, a közösségtudat, a hivatásszeretet, és a hazaszeretet. Ez a szellemiség most is példaértékű lehet mindenki számára a mai modern, értékválsággal küszködő, elidegenedett világunkban.
A selmeci diákhagyományok a régi, pozitív minták felelevenítése és továbbörökítése révén az oktatási intézményhez való erősebb kötődést is erősítik, és bensőséges kapcsolatot teremtenek a felsőbb évesek és fiatalabb társaik között.
