Kellemes meglepetés volt Reisz Gábor rendező számára, hogy külföldön is értik a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmet, amellyel az volt a célja, hogy magyar problémákról szóljon magyar karakterekkel. Az alkotás elnyerte a miskolci CineFest nemzetközi filmfesztiválon a zsűri nagydíját.
Az elsőfilmes rendező az MTI-nek felidézte: az idei Karlovy Vary-i fesztiválon – ahol a film az East of the West versenyprogramban szerepelt – azt tapasztalta, hogy a mozi “lényegi részét értik külföldön is, ami furcsa és elképesztő”. Egyszerűen az volt a célunk, hogy magyar legyen – fűzte hozzá.
A film Áronról, egy sodródó 29 éves filmszakos frissdiplomásról szól, akinek általános bizonytalanságát és elveszettségét a barátnőjével való szakítás is fokozza. Az írást és minden mást is egyre csak halogató fiú egyszer kap egy üres jegyzetfüzetet.
Reisz Gábor elmondta: alapvetően úgy képzelte el ezt a kallódó generációt képviselő karaktert, hogy ebbe a füzetbe sosem fog kerülni semmi, ám a forgatás és az azzal párhuzamosan zajló vágás során rá kellett jönnie, hogy ez nem így van. Azt, hogy Áron képes lesz írni, vagyis túllépni életének ezen a megrekedt szakaszán, nem akartam túlságosan direkten jelezni, arra is építettem, hogy a néző is ebben reménykedik – jegyezte meg.
Azzal kapcsolatban, hogy Áron egy időre Lisszabonba utazik, a rendező kifejtette: itt nem a húszas évei második felében járó generációt érintő másik általános jelenségről, az emigrációról van szó, csupán arról, hogy a főszereplőnek környezetváltozásra van szüksége ahhoz, hogy jobban fel tudja vállalni saját magát és túljusson a szakításon. Ebből a nemzedékből tulajdonképpen csak egy olyan szereplő van, aki “klasszikus felnőtt”, vagyis értelmes munkája, felesége, normális élete van, ez Áron bátyja. Neki az a szerepe, hogy frusztrálja Áront, hiszen elég nyomasztó tud lenni, hogy valaki sínen van, ha te viszont nem: csak a hibáidat látod mellette – fogalmazott a rendező.
Reisz Gábor megjegyezte: bár sok mindent a saját életéből merített, Áron nem ő. A karakterbe belegyúrta a saját tapasztalatai és érzései mellett a baráti-ismerősi körében látottakat (továbbá a film egészét tekintve inspirációs források voltak az Annie Hall és a Diploma előtt című filmek). A forgatáson ehhez még a főszereplőt játszó Ferenczik Áron, Reisz Gábor egykori rendezőszakos osztálytársa is hozzátette a magáét. Az például, hogy a filmbéli Áron sokszor lábujjhegyen áll, Ferenczik Áron sajátja és nekem tetszett, hogy ez a lebegő, sodródó karakter mindig tíz centivel feljebb van, mint a többiek – jegyezte meg a rendező.
Azzal kapcsolatban, hogy a filmben Áront és barátait nem hivatásos színészek játsszák, a rendező elmondta: mivel szerinte ez a generáció valahogy más nyelvet beszél, koncepciózusan különülnek el nemzedéki alapon a profi és félprofi színészek.
Mivel a diplomafilmre nagyon kevés pénz állt rendelkezésre, az alkotás csak “gerillamódszereket” alkalmazva és rengeteg baráti segítséggel készülhetett el. Így például a budapesti és lisszaboni külső helyszíneken a járókelők között forgattak, de részben ez az oka annak is, hogy Reisz Gábor a rendezés és forgatókönyvírás mellett operatőrként és zeneszerzőként is jegyzi a filmet. Míg a zenéért már több korábbi filmjénél is ő felelt, eddig csak egy alkotását, a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijére készített filmjét fényképezte. Bár szívesen tért vissza a kamerához, mint mondta, sohasem tudta volna megcsinálni a filmet operatőr barátai segítsége nélkül.
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant október 30-tól vetítik országszerte a mozikban.
– MTI –
