Mindannyian megtapasztaltuk már életünkben a tragédia valamilyen formáját – ha mást nem is, valamelyik szerettünk halálát mindenképpen átéltük már. A tragédiák olykor megmozgatnak az emberben legbelül valamit; súlyosabb esetben a személyiség is radikálisabb változáson meg keresztül. A Nyugalom tengere főhőseinek egyike éppen ebben a cipőben jár, aki valósággal fürdik a fájdalomtengerben; míg a másikkal idejekorán kegyetlenül elbánt a sors, és magára maradt. Katja Millay regénye kettejük emberi történetéről és kapcsolatáról szól.
Az egykori zongoratehetség Nastya Kashnikov két dolgot akar csupán az élettől: elvégezni a gimnáziumot anélkül, hogy bárki megismerné múltját, valamint hogy megfizessen egy fiúnak, aki elvett tőle mindent – az identitását, a lelkét és az élni akarását. A két és fél évvel ezelőtt történt tragédia gyökeresen megváltoztatta őt, aminek hatására új városba költözött, és elhatározta, hogy távol tart magától mindenkit. Szokták mondani: ember tervez, isten végez – nos, ilyen eset áll elő, merthogy valakivel szemben mégis elgyengül.
Ez a személy pedig Josh Bennett, aki már idejekorán, már tizenhét évesen egyedül maradt a világban, miután elvesztette minden szerettét. Egyetlen vágya az egyedüllét – amit könnyedén meg is kap, mert az emberek kerülik is őt a belőle áradó síri, halálos hangulat miatt (akár az ő neve is szerepelhetne a halál mellett a szinonimaszótárban). Nastyát mégsem riasztja el Josh, sőt, a lány nem tágít addig, míg közel nem férkőzik a fiúhoz, megismerve élete minden szeletét. Azonban minél jobban megismeri Josh az új lányt, annál nagyobb talánnyá válik számára. Ahogy kapcsolatuk intenzitása egyre erősödik, és a megválaszolatlan kérdések egyre csak halmozódnak, Josh-ban felmerül: vajon megismeri-e valaha Nastya oly gondosan takargatott múltját – vagy akar-e róla egyáltalán tudni?
A Nyugalom tengere egy emberközeli, szívszorító történet egy magányos fiúról és egy törékeny lányról. Mindenkinek vannak jobban-kevésbé fájó pontjai, emlékei melyeket magukkal cipelnek, s részei személyiségüknek, életútjuknak. Hogy ezekkel hogyan sikerül megküzdeni, az már egészen más – és valójában a fő – kérdés. Erről szól Katja Millay regénye, melyben a megoldást a főhősök számára a hozzájuk hasonlóan fájdalmaktól megsebzett másvalaki jelenti.
Josh és Nastya olyan karakterek, akikhez közel tud kerülni az olvasó, és akiket a szerző alaposan felépített és hitelesen kidolgozott. Mindketten szimpatikusak, és nemcsak jó tulajdonságaik vannak. Végigkövethetjük küzdelmüket múltjukkal, és az abból fakadó, illetve amiatt megváltozott mindennapjaikkal; majd pedig találkozásukat, s az ennek nyomán bekövetkező változásukat, meg- és kinyílásukat – vagyis gyógyulásukat. Az írónő pedig nem árul el a szükségesnél több részletet egyikükről sem, hanem apránként adagolja az információmorzsákat, így velük párhuzamosan ismerhetjük meg őket, miközben találgatunk a múltjukról.
Bár nem ez az első ilyen jellegű, témájú könyv, mégis említésre méltó a Nyugalom tengere a kategóriában. Mert a valós alapú sztorival érzését nyújtja: kivétel nélkül elképzelhető lenne a valóságban is ez a történet. Semmi sem túlzó vagy kevés, és gyors vagy lassú, nincsenek oda nem illő elemek, (el)szólások, sem pedig teátrális és valószerűtlen jelenetek és szereplők. Katja Millay szuper regényt írt a túlélésről, a fájdalmak feldolgozásáról, a továbblépésről, a jövőről, amely többet nyújt, mint azt elsőre gondolnánk. Olyan könyv ez, melyet nem lehet egykönnyen elfelejteni.
