A cikk címe sokatmondó: nagy valószínűséggel krimiről van szó, melyben az elkövető egyedi – bár korántsem saját kútfőből származó – módon gyilkol (amiből kifolyólag minden bizonnyal feltűnési viszketegsége is lehet). Michael Hjorth és Hans Rosenfeldt rosszfiúja ez az illető, aki ellen Sebastian Bergman nyomozó veszi fel a(z igazságosztó) kesztyűt. Az utóbbiról elnevezett sorozat második része vérbeli üldözős bűnügyi regényre sikeredett, amelyben jó kis slamasztikába keveredik a főhős (ahogyan az általában lenni szokott).
Az ügyeletes főgonosz egy sorozatgyilkos, aki eddig három nőt tett el láb alól. Ennek módját meg is adja, nagy feneket kerítve neki: mégpedig a kilencvenes évek híres-neves sorozatgyilkosát, Edward Hindent másolja le. Akihez Bergman, a tehetséges kriminálpszichológus nem mellesleg kötődik is, ugyanis őneki köszönhetően ültették le (ami után Bergman ázsiója természetesen nagyot ugrott a szakmában).
A szűk keresztmetszeten felbuzdulva a nyomozó jogot is formál az ügyben való részvételre – amivel kapcsolatban hátsó szándéka is van: egyúttal Vanja lányán rajta tarthatná a szemét. A helyzet azonban nem egyszerű: a vérrokonságról a lány még nem tud semmit. Bergman sikerrel jár – viszont hamarosan rá kell döbbennie: nagy fába vágta a fejszéjét, olyannyira szövevényes üggyel áll szemben, melynek szálaim, mint majd kiderül, hozzá vezetnek. S hogy ki a mozgató? Egy olyan személy, aki rács mögött ül…
A regény szokványosnak tűnhet a fentiek tükrében (ami alapján a beszédes cím is értelmet nyer) – ám valójában egyáltalán nem (lehet) az, ha skandináv szerző(k)ről van szó, hiszen hihetetlenül borzongatóvá tudják tenni a történetet. Ez kétféleképp érhető el: erőszakkal, vérrel, brutalitással teli leírásokkal (és a hozzátartozó hangulatkeltéssel), illetve pszichológiával. Hjrorth és Rosenfledt utóbbira „gyúrt rá rendesen”: erős lélektani hátteret épített A tanítvány mögé.
Amely két fronton van jelen: egyrészt a gyilkossági ügy, másrészt a szereplők ügyes-bajos magánéleti problémáik kapcsán. Hiszen ők is – mint mindenki – emberből vannak: próbálják elsimítani kapcsolati zűrjeiket, keresik a boldogságot. Éppen ezért hitelesek a szereplők, akik jelleme alaposan megrajzolt. Továbbá, a főszereplő életében újabb hazugságokra is fény derül (lánya anyjának, Annának hála), ami ismét bonyodalmakhoz vezet – pedig már épp elég kijutott Bergmannak eddig is: felesége és gyereke halála után kifordult önmagából (amit a munkahelyén sem igazán toleráltak).
A tanítvány egy felettébb izgalmas krimi – bátran ajánljuk hát a műfaj kedvelőinek. Minden másodperc feszültséggel teli, s minden sarkon fordulat leselkedik az olvasóra. Különlegessége, hogy szellemes, intelligens műről van szó, mely még a humort sem nélkülözi – amúgy is, fél siker, ha ezt bármely nehéz helyzetben alkalmazzuk.
