Immár hetedik életévébe lépve a Tennis Classics megérett egy kis változásra. Bátor lépésünk azonban korántsem fejesugrás a sötétbe, sokkal inkább egyfajta eszenciája eddigi tapasztalatainknak, vagy ha úgy tetszik, egy folyamat következő állomása. Aki ugyanis ránéz az idei névsorra, láthatja, hogy a trend folytatódik: az első években tapasztalható veteránparádé, majd a jelen egyéniségeinek (Berdych, Monfils, Verdasco, Haas, stb.) felvonulását követően novemberben a jövő potenciális világsztárjai lépnek pályára.
A szervezők számára az elmúlt évek során két dolog is nyilvánvalóvá vált. Az egyik, hogy a múlt klasszikusaink száma véges, főleg, ha azokkal a legendás játékosokkal számolunk, akik koruk meghatározó játékosai voltak, de még mindig képesek a magas színvonalú produkcióra. Nemigen van olyan egykori legendás teniszező, aki ne járt volna legalább egyszer a Tennis Classics-on: Borg és McEnroe, Lendl és Edberg, Wilander, majd az őket követő generáció, Leconte, Noah, Muster, napestig sorolhatnánk a listát. A másik tanulság, hogy hazánk tenisz- és sportimádó közönsége a régi nagyok mellett legalább olyan kíváncsi jelenkorunk legjobbjaira is – érthető, hiszen manapság elég nehéz eljutni olyan helyszínekre, ahol találkozhatunk az immár szupersztárnak számító profi tenisz elittel.
A tavalyi, hatodik Tennis Classics minden eddiginél nagyobb sikere pedig megerősített bennünket abban, hogy jó úton járunk, amikor megpróbáljuk becsempészni a tenisz eszenciáját a Papp László Budapest Sportarénába. A versenyszerű rendszerben (négy játékos előbb elődöntőket játszik, majd a két győztes döntőt ) maguk a játékosok is látható élvezettel vetik magukat a küzdelembe. A tét, a versenygyőzelem, motiváló hatással van a produktumra, s vele együtt a közönség hangulatára. De lássuk, kik érkeznek idén Budapestre.
Milos Raonic maga a megtestesült profizmus, aki a legendás Sampras nyomdokain halad, immár nem a világhír, hanem a tenisz Olümposzának meghódítására. A kanadai-montenegrói fiatalember mindent tud, amit tudni kell ahhoz, hogy tartósan az élvonal tagja lehessen, sőt, annál még talán kicsivel többet is. Rettegett adogatása, gyilkos tenyerese mellett olyan mentalitással rendelkezik, amely csak keveseknek adatik meg. Nem csoda, hogy az idei év egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményét nyújtva szinte minden tornán eljut a végjátékig, méghozzá nemcsak kisebb tornákon, hanem a Grand Slameken és ATP 1000-es versenyeken is. Edzője, a legendás Ivan Ljubicic véleménye szerint Milos személyében a közeljövő „Number 1.”-ját tisztelhetjük. Ugyanígy nyilatkozott Budapesten a két évvel ezelőtti Tennis Classics szerb résztvevője, Janko Tipsarevic is. Milos Raonic 2014-es eredményei alapján immár stabil Top 10-es teniszező, a jelenlegi ATP ranglista 6. helyezettje.
Ernests Gulbis sokáig elvesztegetett tehetségnek tűnt, pedig nagyszerű adottságai már évekkel ezelőtt nyilvánvalóak voltak. A remek családi háttérrel rendelkező lett fiatal embernek azonban idén végre sikerült az áttörés, hazája első Top 10-es teniszezőjeként úgy tűnik megérett a nagy sikerre. 2014-ben már két ATP tornagyőzelmet szerzett, legyőzte Berdychet, Dimitrovot, Del Potrot. A Roland Garroson pedig Federer legyőzésével jutott a legjobb négy közé. Jelenleg nincs olyan játékos a világon, aki biztonságban érezhetné magát, ha a háló másik oldalán Gulbis áll. Hihetetlen fizikuma, jellegzetes, egyedi játéka és kiismerhetetlensége egyre nehezebben megoldható feladat a legszűkebb elit számára is.
Fabio Fognini az egyre ritkább showman-ek igazi mintapéldánya, aki azért nagyon vigyáz arra, hogy megtartsa az egyensúlyt a szórakoztatás és eredményesség között. Elképesztő technikai képzettsége, kreativitása, de mindenekelőtt vibráló személyisége tette a pályák egyik legkedveltebb figurájává, akit nemcsak a közönség, de a játékosok is egyik kedvencükként neveznek meg. 2013-ban zsinórban három ATP Torna döntőjébe jutott be, melyekből kettőt meg is nyert, és 2014-ben is büszkélkedhet ATP trófeával. Idén Andy Murray legyőzésével a Davis Kupa elődöntőjébe repítette az olasz csapatot, ahol szeptember közepén a Federerrel és Wawrinkával felálló Svájc lesz az ellenfél.
Dominic Thiem Ausztria legújabb büszkesége. A reménység státuszt idén átlépő bécsújhelyi fiú a Top 50 legfiatalabb tagjaként immár hazája elsőszámú játékosa, akinek karrierje úgy alakul, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A világ egyik legjobb junior teniszezőjéből szisztematikus munkával, pár év alatt vált húsz éves korára a jövő generációjának legígéretesebb képviselőjévé. Immár nemcsak megszorítja a nála magasabban rangsorolt profikat, de mint azt Madridban az idei Australian Open bajnoka, Wawrinka legyőzésével mutatta, nem sok választja el attól, hogy csatlakozzon Raonicékhoz. Kreatív játéka üde színfolt, egykezes fonákja már most az egyik legjobb a világon, és egy kis rutin felszedésével könnye lehet, hogy hamarosan már a Grand Slam trófeák közvetlen közelében találkozunk vele.
Mindezek mellett pedig visszatér Budapestre a TC-k nagy öregje, a zseniális Mansour Bahrami, aki személyiségével és játékával minden alkalommal elvarázsolta az Aréna közönségét. Hogy kikkel játszik majd az iráni-francia showman, azt a szervezők egyelőre nem árulták el, a trükkök és humor azonban mindenképp garantál. Meg persze, amint a fenti listából kitűnik, a kemény összecsapások is, hisz hakni ide, sörmeccs oda, négy ambiciózus fiatal minden bizonnyal egymásnak is meg akarja mutatni…
Meg persze nekünk is.
