Az élet bonyolult – elég sokszor hangoztatják ezt a megállapítást, amely emiatt már közhelybe fordult át. Pedig attól még igaz; a bajok általában csőstül jönnek, illetve a problémák nem szoktak egyedül járni. Katherina Webb hasonló képet fest A fattyú című romantikus regényében, melyben emberi viszonyok kuszálódnak össze, és a múlt nemlétezőnek hitt, sötét foltjaira derül fény. A titkok felszínre kerülése azonban mindig magában hordozza a szálak elvarrásának lehetőségét, és így az új élet reményét is. A főhősöket ilyen próbatétel elé állítja a szerző művében.
A történet az angol Bath-ban játszódik, 1821-ben. Rachel Crofton nevelőnőként éli unalmas, szürke életét, amelyből – a korabeli társadalmi normáknak megfelelően – csak a házasság jelenti az egyetlen menekülő utat. Így végül férjül is megy egy elbűvölő, Richard Weekes nevű, borkereskedéssel foglalkozó üzletemberhez, a hő áhított új, boldog család alapításának reményében, hiszen szülei, öccse és ikerhúga mind meghaltak már. Csakhamar azonban rá kell ébrednie: nem az elképzelése szerint alakul az élete, mely ráadásul váratlan fordulatokat is vesz hamarosan. Nem elég, hogy férje elhanyagolja Rachelt, feladatul adja neki a férfi, hogy üzleti kapcsolati tőkéjét ápolandó, legyen társalkodónője Jonathan Alleynnak, egy háborús emlékektől megkínzott és gyerekkori szerelme, Alice eltűnésétől megkeseredett férfinak. Rachel érkezése mindenesetre nem hagyja hidegen a családot és a ház lakóit.
Ugyanis Alice-ről az meggyőződése a család cselédjének, Starlingnak, hogy ellopták tőle – azt az embert, akihez mindenkinél jobban kötődik, hiszen nővéreként szerette. Vajon elmenekült, vagy valami szörnyűbb történt Alice-szal? Startling évek óta eltökélte, hogy az igazság végére jár, amelyről mások bármeddig elmennének, hogy elfelejtsék a történteket. Egy biztos viszont: most már kénytelen az Alleyn család szembenézni a történtekkel – legalábbis, ha Starlingen és Rachelen múlik, az ügy nem marad lezáratlan.
A fattyú Webb eddigi munkásságának egy igen jól sikerült, mondhatni kiemelkedő darabja. A regény legfőbb motívuma (értelemszerűen) Alice eltűnésének rejtélye, ami nagyon erősen áthatja a történetet, hiszen erre épül. Amivel kapcsolatban az információ- és titokmorzsákat nem adja könnyedén az írónő, hanem apránként adagolva, lassan hinti el őket. Ennek alapján pedig egy nagyon jól, átgondoltan megszerkesztett cselekménnyel állunk szemben.
A karakterkidolgozás is említésre méltó. Mindegyikük külön, erős személyiséggel rendelkező szereplő, ami nem teszi őket elfeledhetőkké; noha nem is mindenki rokonszenves, kedvelhető, de ez így van rendjén, ettől hiteles a történet, hogy nincsenek fekete-fehér szereplői. Az események előrehaladásának, illetve a múlt felhánytorgatásának nyomán a dilemmáikkal küszködve pedig bejárnak egy fejlődéspályát.
A fattyú tehát egy meglehetősen erős mű a kategóriában, mellyel Katherine Webb bebizonyítja, hogy az oknyomozás nemcsak a krimi műfajában lehet izgalmas. Főbb mondanivalói közé tartozik a struccpolitika, annak következményei, a múlt feldolgozása, illetve az azzal és önmagunkkal való szembenézés, valamint az újrakezdés. Ezek elsőre talán túl általános témának tűnnek – de ha körbenézünk, rájövünk: épp ezért aktuálisak mind a mai napig.
