A változatosság gyönyörködtet, az újdonságok izgalmassá teszik az életet – unalmas is lenne ezek nélkül minden, nem? A Hugh Howey írta sorozat főszereplői pontosan átérezhetik ezt. A hajótöröttben (mely A siló ötödik, egyben befejező része) újabb információtömbök kerülnek felszínre – hol csak még zavarosabbá, hol pedig világosabbá téve eddigi ismereteiket világukról, az emberiségről. Amelyek egyébként – még ha valószínűleg nagyon távoliak, de – cseppet sem annyira elképzelhetetlen jövőképet fest.
Történetünk kezdeté Juliette teljesen el van foglalva felfedezésével: történetesen hogy nincsenek egyedül. A szomszédos silóban azon fáradozik annak lakójával, Solóval, hogy kapcsolatba lépjen társaival, s ők is megtudják, hogy rajtuk kívül még élhetnek más emberek is a Földön – vagyis a föld alatt. Ennek tetejében a talajvízzel is fel kell vennie a harcot, mely a siló immáron középső szintjeit fenyegeti. Solón kívül pedig újabb túlélőkre bukkan.
Közben javában folyik a lázadásból komoly vérontásba fordult, a Bernard zsarnoksága ellen a szabadságért folytatott harc, Lukas ismét olyan dolgokat tud meg – immáron Bernard örököseként –, amelyeket jobb szeretett volna elkerülni. Ugyanis a polgármester beavatja a siló titkos könyvtárában lapuló titkokba, melynek során feltárul előtte az emberiség múltja. Lukas parancsot kap a siló protokolljának végrehajtására, kerüljön bármibe is. S közben, mintha rongybabaként rángatnák, vívódik Juliette iránti érzelmei és a Bernarddal szembeni hűsége között. Választania kell, kinek az oldalára is áll.
A hajótörött remek lezárása A siló-történeteknek. Telis-tele van váratlan csavarokkal, és minden oldalra kijut egy rendes adagnyi akció. Rengeteg minden kiderül ebben a kötetben – például, milyen mélyre nyúlik le a siló, hány van belőlük, s egyáltalán: mi célból hozták létre ezeket az építményeket? Howey egy minden részletében érdekfeszítő világot alkotott meg, mely még a sorozat befejezése után is számos rejtélyt – és nyitott kérdést – hagy maga után, mégis elegendő információt adagolt ebbe az öt kötetbe, hogy teljes képet kapjunk. A maradék űrt pedig a szerző az előzményeket taglaló trilógiával tölti majd be.
A szerző – sokoldalú, kidolgozott – karakterépítése frissítést hoz a műfaji elvárások terén: nem hamiskás, természetfeletti, megközelíthetetlen, hanem esendő, húsvér szereplőket kapunk. Juliette emberien viselkedik – mindkét siló nem kevés és kis feladatot, felelősséget hárít rá, s olykor lehetetlen helyzetekben áll helyt derekasan; miközben párhuzamosan küzd a maga dilemmáival. Pusztán személyiségével – amelyben nő létére nyoma sincs férfias viselkedésnek – teljesíti a főhős munkaköri leírását. Továbbá Bernard motivációiról is lehull a lepel A hajótöröttben.
Aki szeretne egy nagyon is valósághű, reális sci-fit olvasni, az ne keressen tovább, mert megtalálta Hugh Howey A siló című sorozatában. Hihető, hiteles, jól felépített disztopikus világképet fest, egyszerre gondolkodtat el és tart izgalomban. A fő szál még elvarratlan maradt; a szerző jelentkezik még a történetet kiegészítő részekkel, melyek minden bizonnyal hasonlóan érdekesek lesznek.
