Elérkezett a leszámolás és a mindent eldöntő végső ütközet ideje: a tündérek összecsapnak a világuk elpusztításán ügyködő gonosszal. Az Aprilynne Pike írta Wings-sorozat utolsó, Elrendelve című részében sok minden forog kockán, többek között például életek is, melyek közül nem egyet nem kímélt a szerző. Mindenből, mi olvasószemnek ingere lehet az ifjúsági fantasy kategóriáján belül, jutott a végkifejletbe: temérdek csata, epikus összecsapás, (a szokásos és elmaradhatatlan) szívügyek és titkok leleplez(őd)ése.
A tündérország bizony nagy pácban van: egy rosszakaró a földdel egyenlővé akarja tenni azt. Ez a személy történetesen az előző részben megismert trollvadász Klea, aki galád módon Yuki – aki, mint kiderült, (a nagyon ritka fajta) halálos és hatalmas erejű téltündér – erejét felhasználva akarja véghezvinni gonosz tervét. Amelyből nemcsak egy van: ugyanis Yuki nélkül is vannak elképzelései a tündérvilág megsemmisítéséről. A harcot az ősztündér Laurelnek szerencsére nem egyedül kell felvennie ellenük: mellette van – a szívének kedves – David és Tamani, valamint Chelsea is.
Az utolsó részben, ameddig Pike fokozatosan emelte a történet ívét, elérkezett a tetőpont az Avalon ellen indított támadással. Ennek megfelelően az Elrendelve sikeredett a sorozat legizgalmasabb kötetére, amely akcióban és románcban bővelkedik. Előbbiből itt kapunk a legtöbbet (jóformán nincs üresjárat), a cselekmény gyorsabb folyású is; s kétségtelenül ennek okán is mondható a sorozat legjobban sikerült kötetének.
Utóbbi pedig az eddigiekhez képest a háttérbe szorul (de azért a vége felé a nyugiban újra előkerül), hiszen a háború van a középpontban – bár a lovagok a Laurel kegyeiért folytatott kakaskodást még a csatákban sem bírják megállni. De ahogyan a harcnak is vége lesz, úgy végre Laurelnek is sikerül (sokára) döntenie az egyik fiú mellett. Aki egyébként pofás kis hőssé kupálódott ki a sorozatos megpróbáltatások során – muszáj is volt, különben esélye sem lett volna kiállni Klea ellen és megvédenie Avalont.
Akik kezében megfordult az előző három rész, ne hagyják ki az utolsót, ha netalán bizonytalankodnak a folytatásban a logikátlanság és a nehézkes olvasás miatt. Ugyanis ezek ellenére Pike jó befejezést írt tündérekről szóló történetének (mely egyébként kötetről kötetre fejlődött és élvezhetőbbé vált), és végül összeáll a kép, minden a helyére kerül. Ezért pedig aztán tényleg megéri az „áldozatot” az Elrendelve
