Szávay István, a Jobbik alelnöke és Nemzetpolitikai Kabinetének elnöke Facebook-bejegyzésben reagált a Kárpátalja.ma portálon megjelent, a Jobbikot gyalázó írásra:
A Jobbikot gyalázza a KMKSZ egyik vezetője
Politológus, mi? Hogyne! Nekem egyébként van politológus diplomám, de mivel egy párt alelnöke vagyok, mégsem nyilatkozom sehol politológusként, mert hiteltelen lenne. Darcsi Karolinának ráadásul még végzettsége sincs, így nevezi magát politológusnak, így még hiteltelenebb és szánalmasabb. De ráadásul Darcsi Karolina a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kommunikációs titkára, innentől kezdve tehát közéleti kérdésekben – főleg ha az pártpolitikai jellegű – nem nyilatkozhat meg magánemberként, politológusként meg főként nem, és nem csak a már említett okból. Ami itt áll, az tehát a KMKSZ véleménye. Rendben van, tudomásul vettük. Sokszor sokadik támadás ez már tőlük ezen a portálon meg a Kárpátalja hasábjain, eggyel több vagy kevesebb, kibírjuk. Érdemes utánanézni egyébként, hogy hány nyi latkozata volt az elmúlt négy évben Jobbiknak a KMKSZ ellen, és mennyi volt fordítva, hányszor támadtak be minket a tulajdonukban lévő – Fidesz által számolatlan milliókkal támogatott – médiumok, illetve hogy mennyire hallgatták el a híreinket.
Ami meg a tartalmat illeti: semmilyen szövetség nincs a Jobbik meg a Szvoboda között, de ezt ő is tudja; nem üdvözölte a Jobbik Gajdos indítványát és nem informálódik tőle, de ezt ő is tudja; semmilyen dezinformációkat és rémhíreket nem terjeszt az alfahir.hu, sőt, de ezt ő is tudja; a Jobbik „helyi embereinek” eszébe sincs pánikot generálni, van az sajnos magától is, semmilyen érdekünk nem fűződik mindehhez (nem is értem, miért lenne ez jó), de ezt ő is tudja, mégis ezeket hazudja. Remélem, legalább jól megfizetik érte. (Kíváncsi lennék, hogy flekkenként vagy órabérbe dolgozik-e, bár utóbbival nyilván jobban jár, mivel napi 15 órát biztos a Fac ebook előtt tölt.)
Gondolkodtam rajta egy darabig, hogy reagáljak-e érdemben, és cáfoljam-e sorról sorra, tényekkel és linkekkel alátámasztva, amit összehordott rólunk, de nem fogok, elég ennyi is, mert azzal csak lealacsonyodnék ennek az írásnak a színvonalára, amely egy primitív, nettó hazugságok és csúsztatások sorával teli gyűlöletbeszéd. Pont olyan, mint amivel minket szeretnek vádolni. Ez az igazi szellemi kútmérgezés, ez az igazi feszültségkeltés, és nem az, amikor mi próbáljuk felemelni a szavunkat és nyomást gyakorolni a Fideszre, hogy tegyen valamit, vagy legalább szólaljon meg és tiltakozzon az ellen, ami most Kárpátalján folyik. Ellenzékből ennyit tudunk tenni, a nyilvánosság erejével próbálni hatni, többet sajnos nem nagyon tehetünk. De ennyit megteszünk! És még valamit: tüntetni fogunk, jövő pénteken az ukrán nagykövetség előtt este hattól, és tiltakozunk a sorozások meg az ukrán m enekültek magyar falvakba telepítése ellen. A Fidesz azonban kussol, vagy ha megszólal, akkor Ukrajna területi épségét félti. Igen, a magyar kormánynak ebben a helyzetben ez a legfontosabb, Ukrajna területi épsége, nem is egyszer elmondták már. Persze lementek már a választások, a szavazatokat besöpörték, most már úgyse számít. Most az a lényeg, hogy a Fidesz és a KMKSZ tehetetlenségéről és megalkuvásáról azzal tereljék el a figyelmet, meg nem utolsósorban a népharagot, hogy mindenért a Jobbik a hibás. Jövő hétre már a polgárháborúért is mi leszünk a felelősek.
Talán kár is volt ezzel az írással ennyit vesződni, de rosszul érinti az embert, ha őszintén és mélyen átérez valamit, mégis a legelemibb jó szándékot és tisztességet is elvitatják tőle. (Esetemben ráadásul még ennél többről is szó van, személyesen is érintett vagyok feleségem családja által, akik ott élnek, és minden, ami tö rténik, őket is fenyegeti.) Tesszük hát továbbra is a dolgunkat, aki hozzánk fordul, annak próbálunk segíteni mindabban, amiben szerény lehetőségeink engedik. És ha tetszik a KMKSZ-Facebook-huszárjainak és gazdáiknak, ha nem, akkor is elmondjuk a véleményünket a gyávaságról és a megalkuvásról, akkor is szóvá fogjuk tenni mindazt, amit jogosnak, amit fontosnak tartunk, amivel megkeresnek minket, amit elvárnak tőlünk és amiről úgy gondoljuk, hogy segíteni tudjuk vele a külhoni magyar közösségeket, köztük azokat, akik most a legnehezebb helyzetben vannak, Kárpátalja magyarságát.
Szávay István
