Az irodalom nagyhatású alakjai közé sorolható Daniel Keyes alighanem legismertebb, s egyben első műve (melyből musical- és filmfeldolgozás is készült, és utóbbit egyébként Oscar-díjjal jutalmazták) a Virágot Algernonnak. Innen számítva majdhogynem három évtized telt el jelen cikk tárgyát adó, Jóslatok az őrültek házából címet viselő regény megírásáig – mely a nemrégiben tüdőgyulladásban elhunyt amerikai szerző életművének sajnálatos módon az utolsó darabja. Ennek a könyvnek már a címe is ígéretes, illetve feszültséget keltő. S valóban: a főszereplő súlyos pszichológiai betegsége nyomán ezúttal egy remekbe szabott pszichológia thrillerben merülhetünk el.
Az említett betegség az úgynevezett borderline személyiségzavar, melynek sajátosságai többek között az extrém hangulatingadozások, instabil énkép és identitás, valamint az önbántalmazó gondolatok, cselekedetek. Ebben szenved Raven Slade is, aki éppen egy öngyilkossági kísérleten van túl, s lábadozási idejét tölti édesapja elmeintézetében. Nem is csoda, ha az ember nem találja helyét a világban, mi több, nem is érti azt, így jobbára kézzel-lábbal kapálózik, hogy a realitások talaján maradjon, s értelmezni tudja környezetét és a vele történteket.
A lány vállát tudta nélkül azonban egy még súlyosabb teher fogja hamarosan nyomni: birtokába kerül (no igen: rosszkor volt rossz helyen) egy olyan információ, melynek következményei mellett a szeptember 11-i terrortámadás szinte elbújhat, ha a rosszfiúk tudomására jut. Ennek következtében kerül az FBI, az N17 elnevezésű görög szélsőbaloldali terrorszervezet és az Iráni Népi Mudzsahedek érdeklődésének, figyelmének kereszttüzébe (valószínűleg sosem örvendett ekkora népszerűségnek). Csakhogy e terrorakció kulcsfontosságú részlete, pontosabban megoldása, Raven tudatalattijának legmélyebb bugyraiban van „lakat alatt”. Őrült „hajtóvadászat” kezdődik a felbecsülhetetlen értékű kulcs megkaparintásáért, miközben szegény lány saját torokszorító emlékeivel szembesül, miközben idegen népek kultúrájába csöppen bele.
A Jóslatok az őrültek házából egy egész Amerika ellen irányuló, görögök és irániak által eltervezett terrorcselekmény szövevényes története. Ilyesfajta könyvekből sok van, Daniel Keyesé azonban kiemelkedik közülük eredetisége miatt: jelesül, hogy nem rakás biztonsági kód vagy fegyveres által őrzik valamely fizikai helyen ama nagy ördögien gonosz haditervet, hanem épp ellenkezőleg, egy kiismerhetetlen, bizonytalan helyen, vagyis az elmében, amely ráadásul egy beteg, labilis személyé. Fel van adva a nem mindennapi lecke a gazfickóknak is.
Ebből adódóan értelemszerűen két színtéren folyik a cselekmény: egyrészt a külvilágban a három szervezet között, a terrorakció végrehajtásáért és elhárításáért folytatnak küzdelmet, másrészt az agy nem látható, belső tartományaiban. Ez a kettősség pedig nem kevéssé fokozza az izgalmakat, illetve árnyalja a történetet – amely géppuskagyorsasággal pörög, és robog előre töretlenül, mint a tank, a végkifejlet elé.
Keyes regényében rengeteg karaktert vonultad föl, amit általában egyike azon hibáknak, amelybe a még kellő mennyiségű és minőségű tapasztalattal nem rendelkező írók rendre bele szoktak futni. Itt ez azonban nem ment az élvezhetőség rovására, mert a szerző jól kezelte szereplőit, a megfelelő időben és helyen színre léptetve őket, amivel így még több színt-ízt vitt a történetbe. Amelybe a történelmi eseményeket pedig brillírozva szőtte bele, feltéve művére ezzel a koronát.
A Jóslatok az őrültek házából tehát egy őrülten őrületes sztori egy napjainkban aktuális témáról, a terrorizmusról. Bár meglehetősen szövevényes a cselekmény, valójában cseppet sem elrugaszkodott, hiszen egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy hasonló eset megtörténjen a valóságban is. Keyes regényével széles rétegeket szolgál ki: a nemzetközi (politikai) helyzet, a történelem, a pszichológia iránt érdeklődők mind megtalálják számításaikat ebben a könyvben. Aki emellett dönt, jól teszi: egy percre sem fog unatkozni, s többet kap, mint pusztán egy izgalmas történetet.
