A világszerte egyre népszerűbb norvég író, Jo Nesbo sorozatának következő részében, az angol és magyar nyelven egyaránt Police címet viselő regényben tovább folytatódnak a rajongók körében nagyon kedvelt, könyvbéli karaktertársainak szemében azonban igencsak szúrós szálkát jelentő Harry Hole (ex)nyomozó kalandjai. Nem is akárhogy – ezúttal ugyanis sokáig nem sejthetünk semmit a cselekmény lehetséges végkifejletéről, ráadásul sokáig az alkoholizmussal és önmagával küzdő nyomozó állapotáról sem kaphatunk információkat, mely az előzmények ismeretében különösképpen okod adhat izgalomra.
Anélkül, hogy több részletet ne árulnék el annak fordulatos szálairól, ennél konkrétabban nehéz bemutatni történetet. Meg sem próbálom, mindenki fedezze fel maga – legyen elég annyi, hogy a Police-ban éppúgy megtalálhatóak Nesbo kézjegyei, mint a korábbi esetekben, sőt ezúttal még részletesebben beleláthatunk az (elképzelt) osloi rendőrség zsarolással, korrupcióval és egyre erősödő hatalmi harcokkal tűzdelt belső ügyeibe – ez egyenes folytatása a korábbi kötetekben is megismert folyamatoknak.
És hogy tovább fokozzuk az izgalmakat – Nesbo ehhez kétségtelenül profin ért, nem véletlenül van szó arról, hogy a regények esetleg filmváltozatot is kapjanak –, ismét van egy sorozatgyilkosunk is, aki ezúttal a korábbi megoldatlan gyilkossági eseteken nyomozó rendőröket veszi célba, pikáns felhangot biztosítva ezzel a nyomozásnak, hisz a rendőrök is emberek: nyilván ez alól ők sem tudják kivonni magukat.
A Police csupán egyetlen komolyabb zavaró motívumot süt el. Klasszikus krimiszerzői dilemma, hogy a gyilkos egy idegen legyen, vagy pedig egy olyan valaki, aki a kezdetektől része valamilyen módon a cselekménynek. Utóbbi esetben sokkal feszültségteljesebb megoldások születhetnek, ugyanakkor minél többször fordul ez elő, egyre valószínűtlenebbnek hat: azért lássuk be, mennyi esély van arra, hogy egy ember több sorozatgyilkost is az ismerősi körében tudhat. Nesbo márpedig nem most veszi először elő ezt a kártyát, így kijelenthetjük: Harry Hole nyomozó halmozottan hátrányos helyzetű… Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy egy rendőrgyilkosnak valami köze valószínűleg van a rendőrséghez; Nesbo bűne tehát ilyen indoklással azért megbocsátható.
Ráadásul sokakkal ellentétben regényei többségének tényleg hihető megoldása van – a legtöbb esetben legfeljebb a különös kegyetlenség az, ami elképzelhetetlen. Ez azonban a skandináv krimik sajátja – nem is Nesbo a legszélsőségesebb szerző e téren –, így a sorozat és a műfaj rajongói számára aligha nyújt sokkoló élményt a Police. Ők pedig egyre többen vannak: az északi bűnügyi történetek ugyanis a maguk brutalitásával együtt is őrzik népszerűségüket, részben alighanem pont az egyik zászlóvivőnek számító Jo Nesbonak köszönhetően.
