A gyerekek olykor meglehetősen élénk fantáziával bírnak: nem tudják pontosan visszaadni a történteket, elméjük a részleteken kisebb-nagyobb módosításokat végez (ami sokszor az óvintézkedést, a védelmet szolgája). Ez különösen akkor tud bajos lenni, ha történetesen komoly dologról van szó – például gyilkosságról. Gillian Flynn Sötét helyek című regényében hasonló helyzet áll elő: a főhős szerencsétlenségére már kiskorában testközelből megtapasztalja a gyilkosságot; a tettes nyomába pedig évtizedek múlva erednek.
Libby Day mindössze hétéves volt, mikor fél családja – két lánytestvére és édesanyja – kegyetlen gyilkosság áldozatául esett. Sokk hatása alatt állva, rögtön el is szökött kis családi farmjukról azon a januári jeges napon. Igazi kis túlélő: néhány lefagyott kéz- és lábujját leszámítva ép bőrrel megúszta a vakvilágnak nekivágást. A szomorú eset nagy port kavart, az elkövető kilétére szomjaztak, aki Libby szerint nem volt más, mint tizenötéves bátyja, Ben.
Az elvileg lezárt ügyet aztán újra megpiszkálják, ugyanis a börtönbe került testvért huszonöt évvel később egy Gyilkosok Klubja nevű szervezet tisztázni akarja, amihez a kishúga segítségét kérik. A nő kapva kap az alkalmon, információgyűjtésbe is kezd hát: sorra felkeresi a szemtanúkat, akik azon az ominózus éjszaka a házukban tartózkodtak.
Miközben kutatja az igazságot, kénytelen újra átélni a történteket, és a szálak, az információmorzsák számos sötét, már-már alvilági helyekre vezetik – megfordul Missouri lepukkant sztriptízbárjaiban, elhagyatott oklahomai turistavárosokban vagy romokban heverő egykori otthonához. Mindeközben újra megelevenednek a tragikus estén történtek a családtagok lelki szemei előtt – köztük a zárkózott Ben előtt is, akit a lusta édesapja és a széteső farm miatti dühe egy a városba újonnan odakerült lánnyal kötött nyugtalanító barátságba lökte bele. S miközben így igazság darabkái végül lassanként a helyükre kerülnek, a múlt megismételni látszik önmagát: Libbynek ismét menekülnie kell.
A Sötét helyek lapjain egy hátborzongató thriller elevenedik meg. Flynn csavaros észjárását mutatja a remekül felépített, folyton váratlan fordulatokban és meglepetésekben bővelkedő sztori, aminek köszönhetően az utolsó percig sem lehet kikövetkeztetni az események alakulását. Ezt fokozza írói stílusa és elbeszélésmódja, no meg a humor, mely sokszor igen fanyar, morbid és fekete.
A történet két szálon fut: a nyomozással párhuzamosan időben ismét a nyolcvanas években találjuk magunkat, amivel egyúttal az akkori amerikai kisvárosi életbe is bepillantást nyerhetünk, valamint tanúi lehetünk a Day család nehézségeinek, széthullásának. Ez sokaknak igen elkeserítő lehet.
Pluszpont, hogy Libby nem egyértelműen a tipikus jófiúi szerepben tetszeleg, akinek megítélését az írónő rábízza az olvasóra. Ez azt is jelenti egyben, hogy karaktere – amelyre a vele történtek rányomták bélyegüket – közelebb áll a valósághoz, és hitelesebb. Mellette pedig Ben személyiségéről és múltjáról is lehull a lepel, ami megvilágítja, miként siklott félre élete.
A Sötét helyek tehát garantáltan nem hagyja hidegen azt, aki szereti a thrillert, az oknyomozást és az emberi elmében, emlékekben, pszichében való elmélyülést. Épp úgy, mint a szerző előző regénye, a Holtodiglan – és ez talán már önmagában is garancia.
