Aprylinne Pike Wings sorozata vegyes érzéseket vált ki az olvasóból: mert bármennyire is gyermeteg(nek tűnik) a sztori, s időnként kisebb-nagyobb logikai bukfencekbe futhat bele, az írónő mégis olyan jól keveri a műfaji elemeket, összetevőket, hogy végül egy egészen addiktív bájitalt kotyvaszt – s a hatás kötetről kötetre egyre csak nő. Így van ez a harmadik résszel, az Illúziókkal is, melyben történik is valami és nem is, mégsem válik el az olvasó és a szerző útja az utolsó fejezet végeztével.
Laurel visszatért az emberi világba. Amivel egyúttal Tamaninak is „beintett” – ergo Davidre esett a választása; előbbi engedve így a tündérlány könyörgésének. Laurelnél működik döntésének utólagos bizonygatása önigazolásként, miszerint jól döntött. De valóban így van, s ki is tud tartani elhatározása mellett? Mert az élet, ha akar, közbeszól. S nagyon is ez áll szándékában.
Tamani ugyanis „teljes munkaidőben” tölti a napokat Laurel gimijében. Megjelenik egy új jövevény is, Yuki, merthogy zöldfülű, s szintén „más”, s Klea arra kéri Laurelt, hogy tartsa rajta a szemét. Na, nem mintha ezt kérni kéne: Yuki és Tamani flörtakciókba bonyolódnak, nem kicsit féltékennyé téve ezzel Laurelt. De vajon mi lehet Klea igazi szándéka, valamint kicsoda valójában Yuki?
Az Illúziók előrehaladást jelent a megelőző két kötethez képest cselekmény tekintetében. A szerelmi viszonyok bonyolódnak: egyrészt Lauren David és Tamani közt dilemmázik, másrészt a szerző bevetette a Lauren-Tamani-Yuki háromszöget is. Csakhogy mindeközben Pike nem használja ki a történet adta potenciált, s hagyja az eseményeket kissé ellaposodni, s talán picit túlságosan a szerelmi viszonyokra koncentrál az akció helyett. Ám megvan ennek is a gyümölcse: jelesül, például mélyebben megismerhetjük Tamanit, ami talán segít elviselni Laurel időnként eléggé nyavalygó karakterét.
Ennek ellenére a kötet fordulattal zárul, aminek köszönhetően a bizonytalanul mérlegnyelv a negyedik rész elolvasása felé billen (ennek fényében pedig talán szándékos az izgalmi faktor csökkenése, egy sokkal pergősebb sorozatbefejezést előkészítendő), s a Yuki-vonal is tartogathat még meglepetéseket.
Összességében, az Illúziókban az eddigiekhez képest valamennyivel nagyobb szerep jut a szívügyeknek, de ez teljesen megbocsátható bűn, hiszen ifjúsági regény lévén, a célközönség igényeinek teljesen megfelel. Aki megszerette a Wings sorozatot, az nem fog csalódni ebben, s valószínűleg a soron következő kötetben sem.
