Stephen King munkásságának oszlopos részét képezi a Setét Torony nyolc rést számláló sorozat, melyben a főhős számos kalanddal, s még több (élet)veszéllyel kikövezett útja e felé vezet. Aki utolsó harcosként arra tette fel életét, hogy eljusson ide, mindegyik létező világ középpontjához. A harmadik, Puszta földek címre keresztelt részben tovább menetel Roland az előző kötetben megismert Eddie-vel és Susannah-val, miközben King kedvére játszadozik velük – ergo továbbra is akadályokkal tarkítja küldetésüket, nehogy már olyan egyszerű legyen elérni a célt.
Az említett szereplők elszántságán, kitartásán a küzdelmek mit se csorbítanak: a homárszörnyetegekkel folytatott harcuk után folytatják útjukat ama bizonyos torony felé. Illetve a két tanoncot sikerült Harcossá kikupálnia Rolandnak. Na de ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan és kényelmesen hátradőlhetnek a fotelban – az nincs is –, ugyanis hamarosan egy újabb ellenséggel találják szemben magukat: a világ gádorainak egyik őrével, aki nevezetesen egy félig gép medvével, amely mindemellett eléggé nagyra is nőtt, ja és bedilizett. Így nem túlzottan kiegyenlítettek az erőviszonyok – de természetesen hőseinket sem kell félteni, kemény fából faragták őket.
Csapatuk időközben kibővül egy újabb taggal: ismét felbukkan újra Jake, akit a normális világ hetvenes évekbeli New Yorkjából hívnak vissza. Nem más okból, mint azért, mert azt remélik, ezzel sikerül megoldást találniuk a fiún és Rolandon eluralkodó tudathasadásos állapotra.
Ebben a kötetben King jelentősen ráerősít a posztapokaliptikus világképre, kihangsúlyozva azt, melyben Roland immáron egy évtizede koptatja a földet. Kapunk emellett jó pár egyéb epizódot is, melyek lazábban kötődnek a történet fő vonalához – ezek hol frissítően hatnak, hol pedig fölösleges közbeékelésnek tűnnek. Összességében nem zavaróak, kellenek az efféle mellékszálak is (melyeket később elővenni köztudottan bevett írói fogás egyébként).
A Puszta földdel együtt immár harmadik rész óta követhetjük nyomon a menetelést, ami mostanra kezdhet kicsit unalmassá válni, hiszen várjuk, hogy Roland végre megérkezzék útjának végső állomására. Éppen emiatt időnként felbukkanhat a vontatottság érzése, de cseppet sem tud eluralkodni, ami köszönhető King írói stílusának és a teremtett világának. Érdekes egyveleget alkotnak ezek együtt.
Aki szereti a különlegesebb történeteket, világokat, azoknak melegen ajánlott a Setét Torony sorozat. A Puszta földekben karakterszinten pedig Roland ezúttal némileg háttérbe szorul, Eddie és Suzannah Deannek átadva a terepet, illetve Jake-ről is több minden kiderül ebben a részben; tehát bőven tud újat nyújtani és hozzátenni az eddigiekhez ez a harmadik rész.
