Vikingek földjén

VIKINGEK FÖLDJÉN
NORVÉGIA, OSLO: 2014 ÁPRILIS HÓ
Írta: Kiss László
www.kisshajos.hu
www.royalmagazin.hu
„UTAZÁS”

 

Norvég airlinne

 

Airport Expressel

Tiszacsegére megérkeztek a gólyák, s elfoglalták megszokott fészküket. Számomra ez azt jelenti, hogy – szokásomhoz híven – nekem most el kell repülnöm valahová. Nem volt kérdéses számomra, hogy hová repüljek. Miután körbe utaztam a fél világot, lelkiismeret furdalást éreztem, ugyanis Európában van még egy ország, ahol az eddigiekben nem jártam.

Nem is tudom, hogyan maradhatott ki programjaimból ez az izgalmasnak ígérkező északi terület. Úgy gondoltam, hogy mielőtt leköltözöm a Tisza partjára, a Hortobágy szélére, a Dubaiban szívott forró levegő után belekóstolok a hideg északi környezetbe.

El is kezdtem a szervezéseimet a már jól bevált gyakorlat szerint. Szerencsémre találtam két napot április hónap végére, amikor hozzá jutottam a legolcsóbb jegyekhez, a norvég légi társaság honlapján. A szállodai szoba foglalása –áttanulmányozva az oszlói lehetőségeket- percek alatt megtörtént a „Booking.com” – nál. Megbízható, régi partnereim.

Ettől sokkal több időt vett igénybe a programok, illetve a látnivalók tanulmányozása. Természetesen nagy segítséget kaphatunk az interneten. Ki is használom minden alkalommal.

Északi utazásom első kellemes meglepetése már itthon, Budapesten ért. A TOKAJ IC. érkezése után, nem a megszokott útvonalakon közlekedtem a repülőtérre. Kipróbáltam a március 28-án átadott új M4. Metrót a Keleti pályaudvartól a Deák térig. Itt sokkal kényelmesebb az átszállás a 3. Metróra. Örülni tudtam annak is, hogy ismét gazdagodott egy újabb színfolttal szeretett fővárosunk, javítva ez által a közösségi közlekedést.

A 150 személyes norvég gépmadár tíz perc alatt befogadta 140 utasát. Nem voltam elégedett a körülményekkel. Szűkösnek találtam az ülőhelyeket, s nem voltak kényelmesek. Útközben többször eszembe jutottak a KLM és az American Airlines gépek kényelmi szolgáltatásai, s az ott tapasztalt főúri ellátások. Itt is kiosztották az étlapokat, de meglehetős borsos árakon kínálták nem túl választékos ételeiket és az italokat. Számomra mindez nem okozott gondot, hiszen csak két és fél órát tartott az út a Liszt Ferenc repülőtértől a Gardermoen Oszlói reptérig. A menetrendszerűséget, pontosságot viszont a javukra írtam. Kék ég alatt, a felhők fölött ragyogó napsütésben szeltük a levegőt. Annyi szórakozásom volt a magasban, hogy gyönyörködtem az alattunk elvonuló fehér gomolyfelhők játékában. Kellemes, napos idő fogadott a repülőtéren. Nem volt bőröndöm most sem, csak a megszokott kis hátizsákot csaptam a félvállamra. Így nem kellett várakoznom csomagokra, elsőként jutottam ki a húszpercenként induló expresszhez. Csak a VISA kártyát kellett behelyeznem a kártyaolvasóba, máris boldog utasként vártam izgalommal az indulást. 220 km/ó. sebességgel, tizenkilenc perc alatt futottuk be az 52 kilométeres távot az Oszlói Központi Pályaudvarig. Ilyen sebes vonaton, Magyarországon még nem ültem. 140 km/ó. volt a legnagyobb sebesség, amikor az Egyiptom részére készült ezüst vonatokkal végeztük a próbafutásokat, mint forgalmi kísérő. Párizs-Brüsszel között azonban már élvezhettem a sebességet. Olyan simán, zajmentesen siklott most itt a szerelvény a kitűnő pályán, hogy a sebességet nem lehetett érzékelni. Itt találkoztam először a norvég tájakkal. Fenyőerdő mindenütt, közöttük a szép nyírfák. Üdítő látvány volt!

 

 

Vigyázz! Harap!

PÁLYAUDVARON

 

PU. ELŐTT

PU. ELŐTT

SZÁLLODÁM

Öt perces sétával elértem a CITYBOX szállodámat, ahol az első nagy kihívással találtam szemben magamat. Beléptem egy nagy üvegajtón, de tovább egy lépést sem tehettem. Rendkívül szokatlan módon, ebben a szállodában nem volt recepció. Ehelyett volt egy DROP BOX, amelyen keresztül a vendégnek kellett kiszolgálnia magát. Ilyennel még az életemben nem találkoztam! Elő a VISA kártyát, behelyeztem, s a monitoron megjelent a nevem és az e-mail címem. Azonnal le is emelte a számlámról az összeget, s kiadott egy mágnes kártyát, amellyel már beléphettem a hotel területére, s azzal már a liftet is használhattam, kinyithattam szobám ajtaját, s felkapcsolhattam a villanyt.

OPERAHÁZ

Gyorsan elhelyezkedtem egyszemélyes kis szobámban, igyekezetem kihasználni a kedvező időjárást, a kora esti még világos órákat, hogy minél többet megismerjek a városból. Néhány perces séta után megpillantottam az operaház különleges épületét, amelyet már otthon alaposan tanulmányoztam. Különösen tetszett, hogy a vízpartra álmodták és építették meg alig hat évvel ezelőtt. Azt tapasztaltam, hogy a helybéli közönség nagyon megszerette, s igyekeznek is kihasználni a lehetőségeket, kellemes időtöltésre. Szabadon használhatják is kívül – belül díjmentesen minden elemét, kivéve a nézőteret. Csupa üveg, fából, carrarai fehér márványból épült operaházra büszkék is lehetnek a norvég, különösen az oszlói emberek. Egyetlen szívfájdalmam az volt, hogy néhány napos ott tartózkodásom alatt nem volt előadás. Ugyanúgy jártam, mint a milánói SCALA – val 2012.november 26-án, ahol a nyolcvanegyedik születésnapomat szerettem volna megünnepelni, de éppen akkor néhány napos szünet volt az operában.

A SIRÁLYOKNAK IS KEDVELT HELY

MŰVÉSZNŐVEL AZ OPERAHÁZ ELŐTT

FÁBÓL, ÜVEGBŐL, FEHÉR

CARRARAI MÁRVÁNYBÓL

Mindezeket szabadon, belépőjegy nélkül megtekinthettem. Nagyon sokan ki is járnak az operaház éttermébe, kávézójába, múlatni az időt. Tengerpart, jó levegő, kellemes környezet. Nagyon fájt a szívem, hogy éppen azon a napon – április hó 27-én 19.00 órakor – tartották a szünet utáni első előadást: DON GIOVANNI – t, amikor az én repülőm 18.35 órakor elstartolt Oszlóból.

Eltelve a csodálatos látvánnyal, bevetettem magam a norvégek fővárosába, hogy ismerkedjek az életükkel, körülményeikkel. Mindenek előtt a város gerincét képező fő utcájukat, a sétáló, bevásárló KARL JOHANS gate-t céloztam meg. A kora esti, vagy késő délutáni órákban, mint általában mindig, most is hömpölygött a tömeg. Párosával sétálgattak az emberek, kirakatokat nézegettek, de a legtöbben beültek valamely szórakozó helyre, étterembe, kávézóba, ahol még találtak szabad helyet. Zsúfolásig tele voltak ugyanis ezek a vendéglátó egységek. Mindenki a teraszon szeretetett volna helyet kapni, hogy együtt lélegezzen az utcai járókelőkkel. A bejáratoknál erre kijelölt személyek fogadták az érkezőket, hogy helyet tudjanak biztosítani. Amennyiben volt még szabad hely? Közben arra gondoltam, hogy nálunk, vajon mikor érkezünk el ilyen helyzetbe?!

KARL JOHANS UTCA

UTCAI ZENÉSZEK

IRÁNY A KIRÁLYI PALOTA

MEGTELT A TERASZ

JELES SZEMÉLYISÉG A VÁROSBAN

TERE-FERE

PARLAMENT

GRAND CAFE

UTCAI ZENÉSZ

GYÖNYÖRŰ PALOTA

KIRÁLYI PALOTA

ŐRSÉGVÁLTÁS

VAN MÉG SZABAD HELY

ALKONYODIK

KEDVELT HELY A MODERN JAPÁN KONYHA

HELYBEN VAGYOK

FŰTÖTT TERASZ

KONYHA

VENDÉGRE VÁRNAK

ESTE A KIKÖTŐBEN

ESTE LETT

ESTI UTASOK

NYUGOVÓRA TÉRT

ÉJJELI VENDÉGEK

Érkezésem első napján rengeteg tapasztalatot szereztem. Fáradtságot nem ismerve, a délutáni, esti, sőt éjjeli órákban gyalogosan bejártam a belváros nagy részét, különös tekintettel a kikötőre, ahol igazán otthon éreztem magam a hajók, vitorlások között. Nagy élet folyik itt nem csak a nappali, de az éjjeli órákban is. Munka után kezdődik a társasági élet. Megtelnek az éttermek, bárok, kávézók, sörözők. Úgy tűnt számomra, hogy itt gondtalanul élnek az emberek, s megengedhetik maguknak, hogy munka után pihenéssel, szórakozással töltsék kellemesen szabad idejüket. A hölgyek is eljárnak a szórakozó helyekre barátnők vagy barátnő társaságában. Nem idegenkednek a férfiak társaságától. Úgy tűnt számomra, hogy könnyen barátkoznak is.

Ezt személyesen is megtapasztaltam egy korsó sör társaságában, amikor a közelemben ülő két szőke hölgy barátságos pillantásokat vetett felém. A fiatalabb, helyesebb hölgy még egy kacsintást is megreszkírozott huncut módon. Beszélgetést kezdeményeztek. Látták rajtam, hogy külföldi vagyok. Meg is kérdezték, hogy honnan jöttem. Örültek a magyarságomnak, mondván, hogy augusztusban Budapestre jönnek. Nagyon hosszú volt számomra ez a nap, de rengeteg élménnyel gazdagodva tértem haza, meglehetősen fáradtan a CITYBOX hotelbe, hogy az 504. szobában nyugalomra hajtsam öreg fejemet. Rövid idő alatt kipihentem az egész napi fáradtságot, repülést, vonatozást, városnéző sétát. Frissen ébredtem, s a reggeli torna után ismét nyakamba vettem a várost.

NEMZETI SZÍNHÁZ

SZÍNHÁZI KÁVÉHÁZ

Az oszlói GARDERMOEN repülőtérre érkezésem után első dolgom volt, hogy megvásároljam 72 órára, vagyis három napra az OSLO PASS jegyet, amellyel korlátlanul utazhattam valamennyi busszal, villamossal, metróval.
Első utam a városból a BYDGOY félszigetre vezetett a 30. busszal, hogy megtekintsem azokat a múzeumokat, amelyek bemutatják a vikingek által annak idején használt közlekedési eszközöket, hajókat.
Norvégiai utazásom egyik legfőbb célja volt, ezeket megismerni.
Rendkívül jó a közlekedési rendszere egész Oszlónak. Mind a busz, mind a villamos, mind a földalatti – metró – közlekedésére vonatkozóan ez a megállapításom.
A 30. busszal fél óra alatt kijutottam a félszigetre.
Azt tapasztaltam, hogy az oszlói közönségnek ez egy kedvelt kiránduló helye is.
Egymást érik a múzeumok, a rendkívül értékes gyűjteményeikkel.

FRAM MÚZEUM

AMUNDSEN HAJÓJA

AMUNDSEN HAJÓJÁN

TÁRSALGÓJÁBAN

KON TIKI

RAII.

MICSODA LÁTVÁNY!

Gimnazista koromban olvastam a KON TIKI – NAPISTEN -expedíció útjáról írott nagysikerű könyvet, amit hetven nyelvre is lefordítottak.
Thor Heyerdahl néprajzkutató-, felfedező 1947-ben öt norvég és egy svéd társával 101 nap alatt tette meg tutajával a 8000 kilométeres utat.
Az expedícióról filmet is forgattak a könyv alapján, ami 1951-ben OSCAR díjat nyert.
A KON TIKI Múzeum vezetője kalauzolt a kiállításon, amit 1950 óta 15 millióan látogattak meg. Közöttük ott lehettem én is, aki számára mindez csak álomnak tűnt. Soha nem gondolhattam arra, hogy egyszer megláthatom és megérinthetem ezt a híres tutajt.
Külön élmény volt számomra, hogy bevezettek a vetítő terembe és egy tíz perces részt, bemutattak az OSCAR díjas filmből.

Ettől már csak az jelentett számomra nagyobb izgalmat, amikor megláttam, majd fel is mehettem Roald Amundsen – a sarkvidékek kutatójának – hajójára, aki elsőként érte el hajójával a Déli-sarkot 1911 decemberében.
Lehet e attól nagyobb megtiszteltetés egy – a hajózást kedvelő, szerető- embernek, hogy felmehet a fedélzetre, a kormányállásra, s megfoghatja a kormánykereket.
Gondolatban végig hajóztam a Csendes Óceánt, s szeltem a hullámokat a hatalmas hajótesttel.
Betekinthettem a gépházba a hatalmas motorok közé, a konyhába, a
legénység pihenő kabinjába, majd az izgalmaktól fáradtan lepihentem az elegánsnak tűnő „szalonban”.
Tanulmányoztam a Fram sarkkutató szkúner adatait is: 39 méter hosszú, 10 méter széles, merülése 4.6 m.! és 408 tonna a súlya.

MODERN HAJÓ MAKETTJE

TENGERÉSZETI MUZEUM

LEHORGONYOZTAM

HIÁBA VÁRNAK?

ŐK IS VÁRAKOZNAK

MEGJÖTT A KIS HAJÓ

VISSZA OSZLÓBA

Oszló városháza előtt van az „AKER BRYGGE” vagyis a revitalizált kikötő.
Innen indulnak a 91.sz. kis hajó járatok Bygdoynes félszigetre.
Azt tapasztaltam, hogy nagy forgalom esetén kisegítő járatokat is beállítanak.
Kedveli ezt a lehetőséget az oszlói közönség, s igen nagy számban veszik igénybe.
Ezt tapasztaltam ott jártamkor is.
Rövidebb idő alatt kijutnak a félszigetre, mint a 30. busszal, és kellemesebb is az utazás.
Érdekes megjegyezni, hogy női matrózokat is alkalmaznak.
Megfigyeltem, hogy ügyesen, szakszerűen végzik munkájukat.
A kikötőbe érkezésemkor meglepődve láttam, hogy hosszú, kilométeres sorokban várakoznak az utasok olyan fegyelmezetten, mint ahogy azt San Franciscoban tapasztaltam egy alkalommal.

BYGDOY FELÉ

TÖMEGES FELSZÁLLÁS

KILOMÉTERES SOROK VÁRAKOZNAK BEHAJÓZÁSRA

RADHUSET – VÁROSHÁZA

VÁROSHÁZA BEJÁRATA

BELSŐ FALAK

VÁROSHÁZA FRESKÓI

A városháza épülete vörös téglákból készült, de a környékén lévő szinte valamennyi ház ilyen anyagokból épült.
Naponta 10.00 és 18.00 óra között szabadon látogatható az érdeklődő közönség részéről.
Van is látogató bőven, s igyekszik mindenki az emlékezetes fotókat elkészíteni.
A filmezés engedélyezve van.

KILÁTÁS A HÁZBÓL A TENGERRE

TULIPÁNOK A VÁROSHÁZA ELŐTT

ELINDULTAM A KIKÖTŐBE

ELŐKÉSZÍTIK A HAJÓT

MEGÉRKEZTEK

ÉN IS MEGPIHENTEM

Miután kipihentem a délelőtti fáradozásaimat, eloltottam a szomjamat is egy korsó hideg csapolt sörrel igen hangulatos, kellemes környezetben, elindultam felfedezni Oszló egyik nagy látványosságát, a VIGELAND PARKOT.
Gusztáv Vigeland jeles művésze Norvégiának, aki 1600 szobrot és 1200 rajzot hagyott az utókorra.
A szobrokat – 200 darabot, 650 figurával – a Frogner parkban helyzeték el, amely a világ egyik legnagyobb szoborgyűjteménye.
A mester, halála után az egész munkásságát szülővárosára, Oszlóra hagyta.
Ez a park az oszlóiak egyik kedvelt kiránduló helye.
Látogatásomkor is nagyon sok család, kisgyermekekkel együtt élvezték a szabadban a jó levegőt.
A központi helyet a park legmagasabb pontján egy 17 méter magas gránit oszlop uralja.

PARK BEJÁRATA

GYERMEKES CSALÁDOK

SZOBROK KÖZÖTT

SZÖKŐKÚT

17 MÉTER MAGAS GRÁNIT OSZLOP: MONOLITH

SZOBORCSOPORTOK

SZOBROK KÖZÖTT

SÍUGRÓSÁNC

A Vigeland Park után Oszló másik nagy nevezetességét akartam birtokba venni.
Az 1. sz metróval, egy átszállással a Nemzeti Színháztól fél óra alatt feljutottam.
A 417 m. tszf. magasságot nehezen küzdötte le a korszerű metró is.

Megláttam a norvégek büszkeségét, ahol 1952 – ben 7 arany, 3 ezüst és 6 bronzérem került a vitrinjükbe.
A 134 méteres síugrósánc körül 50 000 ember tud egyszerre örülni a versenynek.
Azt mondja a legenda, hogy a norvég gyermekek sítalppal a lábukon jönnek a világra.
Minden évszakban az egyik legkedveltebb kiránduló helye a város lakóinak.
Fel is vannak készülve a nagy vendégfogadásra.
Hogy miként, arról személyesen is igyekeztem meggyőződni.
A HOLMENNKOLLEN RESTAURANT megfelelő körülményeket tud biztosítani a vendégeknek.
Az étterem előtt – egy esztendeje – állandóan ég a békét jelképező láng.

ÖRÖK LÁNG

BELÉPTEM

Leviziteltem az étteremben, a környékén, s megállapítottam a kiszolgálás kapcsán is, hogy ebben a hangulatos étteremben jól érezhetik magukat a vendégek.
Mindezekhez nem kell más, csak norvég fizetés!
Magyar keresetekhez – nyugdíjhoz különösen– nagyon drága.

PANORÁMA A TERASZRÓL

KÉNYELMES HELYEK

KILÁTÁS A SZOBÁM ABLAKÁBÓL

A zsúfolt, pénteki egész napos program után jól esett a pihenés a kicsi szobámban.
A nyitott ablaknál beáramló friss levegőn elvégzett reggeli tornám után újjá születtem.
Ismét nyakamba vettem a várost, hogy a terveimnek megfelelően tudjak haladni.
Itt nem rohannak az emberek az utcán, kiegyensúlyozottak, árad a derű az arcukról.
Udvariasak és segítőkészek.
Annak ellenére, hogy a világ egyik legdrágább városa Oszló, elégedettnek látszanak, s van idejük és pénzük a szórakozásra is.
Természetes, hogy mindezt a megfelelő jövedelmüknek lehet betudni.
Délelőtti sétám során meg kellett állnom a közelemben lévő központi pályaudvar előtt, mivel nagyobb tömeget láttam a téren gyülekezni.
Kiderült, hogy nagy attrakcióra várnak.
Vállalkozó kedvű lányok arra vártak, hogy egy különleges szerkezettel a magasba repítsék őket.

SIKERÜLT!

OPERA HÁZ ELŐCSARNOKA

Az operának még Miskolcról küldtem egy e-mailt, hogy szeretném meglátogatni ezt a különleges építményt belülről is, tekintettel arra, hogy ott tartózkodásom alatt nem lesz előadás.
Olyan kedvező választ kaptam, hogy április hó 26 – án, szombaton 13.00 órakor angol nyelvű idegenvezetővel megismerkedhetem az operaház egészével.

ESTHER AZ IDEGENVEZETŐM

Elmondta bevezetésként, hogy 105 milliárdba került az építkezés, s úgy alakították ki, hogy a nagy előadó teremben egy időben 1358 látogatót tudnak elhelyezni.
Bemutatta a munkahelyeket és a balett táncosok stúdióját is, ahol éppen gyakorlatoztak.
A színpadot a vasárnap esti Don Giovanni előadásra készítették elő,
amit én már nem láthattam haza utazásom miatt.

AZ OPERAHÁZ ELŐTERE

KERÉKPÁROSOK AZ OPERAHÁZ TETEJÉN

PEZSGŐZŐ CSINOS HÖLGYEK AZ OPERA ELÖTT

NAPOZÓK AZ OPERAHÁZ TETEJÉN

KILÁTÁS AZ OPERÁBÓL A TENGERRE

MŰHELYMUNKA AZ OPERÁBAN

NÉZŐTÉREN A KÖZPONTI VEZÉRLŐ

UTCAI ZENÉSZEK

HANGULATKELTŐK A KIKÖTŐBEN

LÁTVÁNY A KIKÖTŐBŐL

AKERSHUS FORTRESS: ERŐD-KASTÉLY

ÉRKEZIK A HAJÓM JOHANNA

OPRAHÁZ A HAJÓRÓL

OLAF A KAPITÁNYUNK

HAJÓ KÖTELEK KÖZÖTT

Oszló város szigetekből és erdőkből áll. Ebből adódik, hogy olyan egészséges, tiszta a levegőjük. Vigyáznak is nagyon rá.
Hozzá vannak szokva a vízi élethez.
Naponta bejárnak a munkába saját kis hajójukon, vagy a szigetek közt menetrendszerűen közlekedő elegáns, nagyobb hajókon.
Vannak, akik a szigeten töltik napjaikat, ott laknak állandó jelleggel.
Olyanok is vannak, akik csak hétvégi háznak, kirándulásra használják
csinos kis építményüket.
Nagy számban vannak kis horgásztanyák is, saját stéggel.
Abból lehet megállapítani, hogy jelen vannak e a mézeskalácsszerű kis házikójukban, hogy a hatalmas árbocon fel vonták e a norvég lobogót.
Ebbe az életkörülménybe szerettem volna bepillantani, ezért neveztem be egy hajóútra az OSZLÓ FJORDRA.
Felejthetetlen élményt jelentett ez a hajós túra, a látottak.

ERDŐS PART SZAKASZ

OLASZ TÁRSASÁGOM

JÓ AZ IRÁNY

VERSENYTÁRS?

KEDVENC HÁZIKÓM

TALÁLKOZTUNK

ELSZIGETELTEN

SOKASÁG

BÚCSÚ OLAF KAPITÁNYTÓL

MEGÉRKEZTÜNK

EGYEDÜL

TENGERPARTON

A BÁRÓNŐVEL

KEDVES KÍNAI MOSOLY A LEKTER’NBEN

KEZDŐDIK A BULI DJ-VEL

MEGTELTEK A TERASZOK

FOLK MÚZEUM

A vasárnap délelőttöt a Folk Múzeumnak szántam.
Szerettem volna megismerni a norvég ősök életkörülményeit.
Mivel foglalkoztak a hajózáson, halászaton kívül, milyen eszközöket használtak munkájukhoz.
Már az autóbuszon feltűnt, hogy milyen tömegesen látogatják a kiállítást.
Sok volt a külföldi turista is, de a kínai és japán vendégeken kívül nem lehetett megállapítani, hogy ki, milyen nemzetséghez tartozik.
Úgy tapasztaltam, hogy a helybéliek ezt a vasárnapot kirándulásnak is szánták.
A szabadtéri kiállításon megtapasztalhattuk, hogy milyen házakban élték le az életüket.
Természetes talán, hogy valamennyi ház, gazdasági épület, fából készült, hiszen erdőkben nagyon gazdag vidék.

A fő attrakciók bemutatására itt is csak a nyári hónapokban kerül sor,
június – szeptember hónapokban.

EZT VÁLASZTOTTAM

HAJÓVAL ELHAGYOM BYDGOYT

EDVARD MUNCH MÚZEUM

Oszlói tartózkodásom utolsó óráit, a vasárnap délutánt Norvégia leghíresebb festőművészének, Edvard Munch munkásságának szenteltem, aki 1100 festményt, 4500 rajzot, 18000 grafikát és hat szobrot hagyott szülővárosának.
Meg is becsülik nagyon.
Külön épületet kapott, hogy jelesebb munkáit ott tudják bemutatni a művészetek iránt rajongó érdeklődőknek.
Vannak is érdeklődők nagyon sokan.
Úgy vigyáznak a múzeumban kiállított értékekre, hogy a repülőterekhez hasonló biztonsági ellenőrzések után lehet csak bejutni.
Akik egész napot szándékoznak itt eltölteni, azokról is gondoskodnak, nagyszerű vendéglátással.

SUGÁRZÓ NAP

Ennek a festménynek a hatása alatt indultam el a Munch muzeumból.
Ahogy kiléptem az épületből, a valóságban is szórta rám a NAP sugarait.
Boldog voltam, hogy sikerült minden tervem.
Norvégia volt az egyetlen ország Európában, ahol még nem jártam 82 esztendőm alatt.
Bepillantást nyertem a vikingek leszármazottainak életébe.
Külön élmény volt számomra látni a mai korszerű, hatalmas, elegáns hajókat, yachtokat, vitorlásokat.
Az itt élő embereknek ez az életformájuk.
Amíg legurultam a metróval a központi pályaudvarra, már a kanyargó Tiszára, a legszebb magyar folyóra gondoltam.
A 220 kilométeres expressz úgy kiröpített a reptérre, hogy gondolkodni sem volt időm.

GARDERMOEN REPÜLŐTÉR

IRÁNY BUDAPEST